Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 5. szám - Kántori rovat
202 ján énekelt. Mi sem követhetünk el zenei anakronizmust éneklésünkben, mert nem lehet feladatunk egy megmerevedett kor stílusának utánzása. A természetes fejlődést megrontja a sok rossz, modern muzsika. Az elmúlt század a hanyatlás és próbálgatások ideje volt. Szerencsére ezen túl vagyunk. Az új templomi stilus már kialakult, mely magában foglalja a klasszikus zene bélyegét és azt a kor követelményeihez, magyar lelkűnkhöz idomította. A karénekről szólva megállapítja előadó, hogy annak kultuszformáló szerepe van. Kívánatos, hogy mindén jó énekes résztvegyen a karéneklésben, mert a passzív zene csak énekelni, zenélni nem tudó embereknek okoz örömet. Vikár Sándor tanár előadásában a református énekeskönyv és gyülekezeti éneklés történetét fejtegette igen tanulságosan. Az evang. korái és a református zsoltár között párhuzamot vont, kidomborítva, hogy téves az az állítás, mintha Kálvin János száműzte volna az istentiszteletből a zenét; való azonban az, hogy annak fontos szerepet szánt az istentiszteletben. Kapi-Králik Jenő zenetanár előadása az evangélikus gyülekezeti éneklésről szólt. A koráinak centrális jelleget tulajdonít. Nemcsak hitvallás erejével bir, hanem a családi életet is sugározza. A vallásos lírának legkifejezőbb formája. Előadó két kérdésre ad feleletet: 1. mit énekeljünk, 2. hogyan énekeljünk? Az első kérdésre a korái történelmi fejlődésében találja meg a feleletet. Pótolni valónk van főleg a lutheri korálok tekintetében. Liturgiánk nem nélkülözheti azt a 8 gránitkőbe vésett reliefet, amit a racionalizmus elsikkasztott. Főleg tökéletlen szövegfordításuk miatt nem használjuk őket. — A másik kérdés is sok kívánnivalót vet fel. Koráljainkat ritmikus formában kell megszólaltatnunk. Ennek egyik megoldása az ütemvonalak merevségének kiküszöbölése, ami a szabad ritmushoz közelebb vezet. A dallam reformját nyomon kell követnie a prozódiai reformnak. Nagy baj az is, hogy sok szöveg ugyanazon dallamra jár, pedig a dallam majdnem minden esetben az egyházi esztendő szakainak a hangulatát is kifejezi. (Húsvéti szövegre karácsonyi dallamot kell énekelni stb. ; ezáltal a korái stílusa pongyolává lesz.) A régi énekeket szelektálnunk kell, mert az elmúlt század nem ismerte a már feltárt magyar népdalkincset, annak szépségeit és gazdag ritmikáját. Egyházi énekeink tisztasága érdekében mellőznünk kell az idegen, érzelgős áriákat, amik egyik-másik protestáns gyűjteményben megtalálhatók. A váltakozó énekről azt mondja előadó, hogy a korálok is énekelhetők váltakozó formában, úgy, hogy az egyik versszakot énekli a gyülekezet, a másikat a kórus vagy a gyülekezet egyik-másik része. Ezáltal éneklésünk változatossá és érdekesebbé válik. Összefoglalva a mondottakat két mondatba sűríti a teendőket. Kutassuk fel a reformáció idejének anyagát és vegyük át. A nemzeti koráit tegyük istentiszteletünk domináns elemévé. Dr. Gárdonyi Zoltán tanítóképző-intézeti zenetanár meglepően tárgyilagos előadást tart a kántorképzés reformjáról. Nvilt őszinteséggel beszél azokról a hiányokról, amik éppen az ő szakmájában találhatók. Éleslátása, a helyzet sivárságának feltárása, lelkesedése és elsőrendű szaktudása biztosítékai a reform megvalósulásának.
