Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 5. szám - Kántori rovat
201 mikor a ref. énekeskönyvben is, a „Cantus Catholici “-ben is ez a vers eredeti képlete: a, b, c, b, c, evangélikus énekeskönyvünkben (106.) a, b, c, b, b ? A „Küldé az Úristen“ latin énekből lett a magyar reformáció hajnalától három századon át a legkedvesebb ádventi introitusunk ; tehát nem a huszitáktól vettük át, mint az énekeskönyv mondja. Vártuk volna, hogy ennek a szép, tipikus dallamnak helye lesz a most kibocsátott istentiszteleti rendben, mint ádventi introitus s helyette beletették az „Istentől el nem állok“ éppen nem ádventi dallamát. A három dallam összehasonlítása (lásd Melléklet 6. a, b, c) érdekes eredményekre vezet. Több magyar énekünk a Tinódi-, Hofgreff-kiadványban, régi közös és evangélikus énekeskönyveinkben van eltemetve. Ezek megismertetésére is sor kerül. Ez a néhány ének eredeti ritmikus formájában ékesen mutatja, hogy milyen zenei kincset mellőztünk eddig istentiszteleteinkben, ami századok előtt közkincs volt. Csakis ilyen magyar zenei kincsekből újulhat meg templomi éneklésünk és ezeken keresztül tesszük istentiszteleteinket magyarrá és nemzetivé. (Vége.) * Egyházzenei konferencia. (Második közlemény.) Irta: Kertai János igazgató-tanító, Kőszeg. Peschkó Zoltán gimnáziumi zenetanár a középiskolai énektanítás reformját sürgeti. Rövid előadásában a mai helyzetet tarthatatlannak véli, a tanítást nívótlannak mondja, aminek okát a szakemberek mellőzésében látja. Alig néhány középiskolánkban működik zeneakadémiát végzett zenetanár. A legtöbb iskolánknál zongorázni tudó, zeneképesítéssel nem bíró tanár tanítja az éneket. Szükségesnek tartja a szakemberek alkalmazását s ettől várja az eredmény javulását. A középiskolai énektanítás ügyét az- egyetemes egyház figyelmébe ajánlja. Lajtha László, a Nemzeti Zenede tanára szólt arról, hogy az egyházi zenénk a nemzeti kultúra szolgálatában milyen helyet foglal el, Arra a kérdésre, hogy milyen legyen egyházi zenénk, a következő feleletet adja: 1. legyen evangéliumi, 2. legyen magyar, 3. legyen mai. — Az elsőről nehéz határozott képet rajzolni, mert a magyar protestáns zenének kettős arca van. Az egyikkel kelet felé, a másikkal nyugat felé néz. Legfontosabb teendőnk felkutatni az egyházi ének népi sajátosságait, dallamait, hogy azokból legyen megállapítható a magyar protestáns templomi éneklés. Ezzel állandóan tusakodik a nyugat felé tekintő arc, amely a történelmi egyházból táplálkozik. A nyugatról behozott hitvallási tanok magukkal hozták a nyugati dallamokat is. Ezektől nehéz, de nem is kívánatos szabadulni, mert össze vannak nőve magával az egyházzal és mert hitvallás erejével bírnak. Hogy éneklésünk mai legyen: igen érthető követelmény. Természetesen nem énekelhetünk úgy, mint ahogy 3—400 évvel ezelőtt énekeltek. Hiszen nyelvünk, beszédünk is fejlődésen ment át az évszázadok alatt. Luther és Bach is korának hang
