Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 1. szám - Megjegyzések
19 Reggel így szoktunk énekelni: Zengd, lelkem, ez új reggelt, A Nap, ím, ismét felkelt. Óh, Nap, mily gyönyörű vagy, Az Úr jósága, mily nagy ! Este így szoktunk énekelni: Az éj, ím, érkezik. Beborítja a földet; Az Ür nem távozik, Megvilégosít minket. Te vagy, óh, Jézusom, Én napom s világom. (Folytatjuk.) MEGJEGYZÉSEK Egy kis helyreigazítás. írta : Ludván Sándor, Celldömölk. A múlt számban „Francia útjelzők a pedagógia útján. Kristóf Kálmán, Csikvánd" címmel cikk jelent meg. Cikkíró ezen cikknek mindjárt az elején, elég éles úti kanyarral, Franciaországból Győrbe, a kerületi tanitógyűlésre kanyarodott be. Ez még nem volna feltűnő a ma utazási technikája melleit, ellenben feltűnő, hogy cikkíró a gyűlésnek egyik jelenetét a valóságtól eltérően használta fel cikkében. Meg kell szólalnom, nem azért csupán, mivel csekélységemről van szó abban a jelenetben Orbán Károly kartársam s barátommal szemben, hanem azért is, mert mint a kerületi tanítóegyesület főjegyzője, dr. Balázsovits Gyula jegyző társammal együtt viseljük a felelősséget a gyűlés lefolyásának hiteles rögzítéséért. íme: „A kerületi tanítóegyesület közgyűlésén elhangzott egy előadás Orbán kollegámtól, a tanítás gyakorlati irányáról. Nyomban utána Ludván kollega egy pótelőadást tartott, melyben nagyon elítélte a gyakorlati irányt s bár az előadásról nem szólt semmit, a lélekről szóló fejtegetéseiből kitűnt, hogy az előadóval nem ért egyet... Nem kell félteni az emberiséget a gyakorlatiasság lealacsonyító voltától.“ Ezzel szemben mi a valóság ? Az előadáshoz többen hozzászóltak. Végül Horváth Imre szakonyi ifjú kartársunk felszólalása követ- • kezelt, aki természetesen teljes elismeréssel szólott a címet, tárgyat szokott alapossággal kimerítő előadásról. Ellenben felszólalása végén megemlítette, hogy az iskola munkáját illetőleg már annyi szép előadás hangzott el, az egyes tárgyak tanítási módszeréről annyi cikk, vezérkönyv jelent meg már, hogy az ifjabb generáció is tisztában van vele. Hátra van azonban egy pásztázatlan terület, ez a nevelés kérdése, különösen a jelenben sokat hangoztatott nemzet- nevelés problémája. Felszólaló erre kér tájékoztatást. Felhozott általa szemlélt,aggasztó tüneteket, amelyek késztetik ezirányú tájékozódásra. Én felszólalásomban tehát nem Orbán Károly előadásához szóltam hozzá és semmiképpen sem cikkiró által indokolatlan, cinikus ízében franciás „pótelőadás“-nak titulált formában. így természetesen nem szóltam az előadásról s nem tudom cikkíró honnan veszi állítását, hogy „nagyon elítéltem a gyakorlati irányt“. Megállapítja továbbá, hogy Orbán Károllyal nem értek egyet, ami a
