Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 4. szám - Kántori rovat

161

nemisza Péter nagyságára tekintettel is, átsimítás után vegyük fel. Megjegyzem még, hogy a dallam nem temetési, sem a szövege. Istenben való bizalom szól belőle.

II.

Szabolcsi Bence azt írja,1) hogy Bornemisza Péter 1582-i detrekői énekeskönyvének a Nemzeti Múzeumban őrzött példányában több kéziratos melódiára akadt. A bejegyzések a XVII. sz.-ból valók. Ott van az „Erős várunk“, „Gyakorta való buzgó könyörgést“, „Szívem megalázván Tehozzád mégyek“ ; de ott van Szepetneki János énekének dallama is. A hangjegy a könyvkötő nemtörődömségéből megcsonkult utolsó sorában, négy utolsó hangja levágódott, de a vizsgálat megoldotta a zárlatot, amely egyezik az első sor zárlatával. Szepetneki Jánosról semmit sem tudunk, csak azt, amit költeménye elárul : a Szamos mentén, valószínűleg Kolozsvárott élt 1545-ben. Üldözött prédikátor lehetett, sokat próbált, állhatatos ember, Isten rendelése elé kiálló, keserűlelkű, de sose lázadó, átkozódó. Költeményeiben búcsút mond a földi élet keserűségeinek, gyermekies áhítattal nem kíván mást: „Csak az igaz hitben ne hagyj Tőled elesnem!“ Szabolcsi az éneket Tinódi : „Szitnya, Léva éneké“-ből ismert ritmusra osztja be (11 —)— 11—f— 11—(—13). Szövege:2)

„Bátorítás halál ellen.“ (Melléklet 2.)

Imhol vagyok, édes Uram, Istenem,

Kész vagyok mindenben Néked engednem.

Szent nevedért szörnyű halált szenvednem.

Csak az igaz hitben ne hagyj Tőled elesnem.

Semmire már nem kell nékem ez világ,

Mert csak bűnvei rakva az egész világ;

Álnoksággal teljes mind e nagy világ,

Vaj’ gonosz, kegyetlen, te hitvány, csalárd világ.

Ezerötszáz-ötvenöt esztendőben Ez éneket szerzék Szamos völgyében ;

Az halálra való készületében Szepetneki János a Krisztushoz mentében.

Dallama egyszerű felépítésű : az első sor ismétlődik a másodikban, az utolsó sor zárlata egyezik az első zárlattal. Ez az ének is méltó arra, hogy kincsül helyezzük el énekeskönyvünkben.

III.

Pécselyi Király Imre „Krisztus Urunknak áldott születésén“ dallama közismert, legrégibb énekeskönyveinkben is feltalálható. E melódia szótag- és sorszáma (11—)— 11 —11+6) egyezik Tinódi „Dávid király, amint a nagy Góliáttal megvívott“ vagy közismertebben : „Siess, keresztyén, lelki jót hallani“ (1549) i!) magyar szaffikus ének dallamával. Hogy Pécselyi ismerhette a Tinódi dallamát vagy Tinódi a „Krisztus Urunk“-at : az valószínű. Állítsuk szembe a két dallamot egymással : az első sor három első hangja egyezik, hat hangja leszálló képletet mutat; a második sor is három egyező hanggal indul, fel- és leszálló képlettel zárul; a harmadik sor hangjai tercben, kvintben követik egymást, a negyedik sor terc-távol- * 2 3

') Szabolcsi: Tinódi zenéje, 19. lap.

2) Szilády Áron : R. M. K. T. VI. k. 193. 1.

3) L. Evang. Népiskola 1936. júl.-aug.-i szóm, dr. Gárdonyi feldolgozásában.