Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 4. szám - Könyvismertetés
152 Béla püspöknek szavait, amelyekkel egy Győrött rendezett irodalmi esten (1931 február 8.), Bakót bemutatta a nyilvánosságnak. Bakó a Schiller-legenda szerint — .úgymond —• semmit sem kapott — a vagyonból, de akinek az Úristen odaadta az egész világot, az eszmék, ideálok világát, a magyar lélek zúgó erdeit, a múltak kincsesbányáját, a jövő álmainak birodalmát. „Árva kalászok“, „Földem“, „Kié ez a lélek?“ című köteteit a folyó évben újabb kötettel gyarapította s így ma már négy kötet verse forog Bakónak közkézen. Legújabb kötete „Sír a puszta“ címet viseli. Elég néhány vers elolvasása, hogy megtudjuk, miért adta kötetének ezt a címet. A kötet elején jeligeként álló néhány sor rányomja a bélyeget a költemények összességére, mondván : „A puszta sorsát tükrözöm, — Mikor szemem hitet lobog; — és ha sírok, a lelke sír — s a rongyosok.“ Az elhagyottak sorsában a maga sorsát látja s ez adja ajkára a szokatlan keserű hangokat. A lelkében forrongó kráter dinamikája fűti át egész belső világát. Bakónak ez az új kötete az Orosházi Szépmíves Céh Irodalmi Osztályának kiadásában jelent meg. Hogv miért itt ? — ezt az illető Szépmíves Céh azzal okolja meg a kötet előszavában, hogy Bakó József a legnagyobb magyar község egyik tanyák közötti iskolájának falai közt írta legújabb verseit s így lett azokra figyelmes a Szépmíves Céh szakosztálya, amely aztán nyomdafesték alá rendezte azokat. Az irodalom részéről elismerésre tarthat számot a hivatkozott kiadó- vállalat, hogy vállalkozásával az irodalom számára megörökítette Bakó József rendkívüli szellemének újabb gyümölcseit. Az 54 költeményt tartalmazó kötet kiválóan értékes darabjai: „Az örök paraszt előtt“, a „Két pillér között“, az „Alföldi hangulat“, az „Ebek között“, a „Harminc év után is“, a „Gyónás idegen földön“, a „Könnyek“ címűek. Ezeknek a költeményeknek mindegyikében a prizma színeiben játszik a tehetség. Olyan őstalentumú költő mutatkozik be újabban is bennök, aki a keserűség vizeinek partjáról érkezett ; akiről a kegyetlen évek elvették a tavasz zöld füvének selymét és elvették tőle a nyarat is, a föld termékenységének gazdag csodáját. Ez magyarázza, hogy nyelvezetének olyan mélységesen megrázó erejével ád kifejezést gondolatainak. Kritikusai szerint, ezek a versek mind márkás értékűek. S hogy ilyenek, igazolják azok az elismerések, amelyeket bírálói juttattak el hozzá. Kritikusai közül csak kettőnek dicsőítését idézem vázlatosan. Az egyik : Várady Imre szegedi gimnáziumi tanár, aki így ír Bakó Józsefről „Sír a puszta“ verskötetének olvasása alkalmából: „Együl- tömben végig olvastam. Nyugtalanító, de szép két óra volt. Hálásan köszönöm. Szép számmal akadnak a könyvben egészen kiforrott, másként el sem képzelhető versek. A legeslegszebb talán a „Két pillér között“ volt. Ötvennégy vers közül tizenkettő a legkényesebb kritikát is kibírja. Hátha még elgondoljuk, hogy másnak más tizenkét darab ugrott különösképp szemébe. Es hogy minden versben vannak képek, egyes sorok, amik feledhetetlenek maradnak.“ Mészáros Sándor esztéta a következőket írja : „Ötvennél több vers vonul a könyv árnyékos lapjain. Szinte megdöbbentő, ahogyan Bakó a kétségtelen költői szemű, a tanyák és magyar mezők közepén
