Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 3. szám - Megjegyzések
106 Lehetetlennek tartotta már a múlt évben egyházi főhatóságunk, mikor a 3 példány helyett kettőt írt elő s egyes vezető kir. tan- felügyelők a tananyagbeosztások benyújtását egy évre elhalasztották, más megyékben megint az áll. és rkat. tanítóktól csak egy példányt követeltek, a második példány lemásolására egy évi halasztást adtak. De felesleges is a harmadik példány, mert nincs szüksége a püspöki hivatalnak erre s nem is akarja, hogy százával heverjenek ott a tanmenetek. Felesleges a tananyagbeosztások évenkénti összeállítása és benyújtása. A 7000—1935. sz. rendelettel kiadott Utasítás 44. §-a azt mondja : „A helyes és teljes szakszerűséggel összeállított és észrevétel nélkül jóváhagyott órarendek, tananyagbeosztások és tankönyvjegyzékek az illető iskola kérelmére, az egyházi hatóság alatt álló iskoláknál a helyi hatóság kívánságára 3 évnél nem hosszabb időre — évenként újabb bemutatás kötelezettsége nélkül — érvényesíthetők A mi vezető kir. tanfelügyelőnk még azokat a tananyagbeosztásokat is, melyekre észrevétel tétetett, de utólag a hiányt pótolták a tanítók és erről az egyházi hatóság meggyőződést szerzett, újabb bemutatás kötelezettsége nélkül érvényesítésre ajánlja az espereseknek. Látjuk tehát, hogy. a felettes hatóságaink is teljes megértéssel vannak e tekintetben. És most azt kérdezem : hogyan születhetett meg mégis az egyetemes egyház közgyűlésén az 54. sz. haiározat ? Hogyan születhetett meg a bányai egyházkerület ez ügyben benyújtott indítványa, valamint az egyetemes egyház tanügyi bizottságának az indítványa ? Amikor országos elnökünk megbízásából alkalmam volt D.Kapi Béla püspök úrral a tananyagbeosztások minden évben 3 példányban való elkészítéséről és április 1-ig való benyújtásáról beszélni, Ő méltósága maga is hangsúlyozta, amint ez az esperesekhez írt felhívásában is olvasható, hogy nem szabad a tanítóknak tanévközben ilyen nagy és emellett felesleges, terhet a vállára rakni. Majd így folytatta : „De hol voltak a tanítók, mikor az . erre vonatkozó indítvány tárgyaltatott és határozattá emeltetett ? Én nem lehettem ott, mert más biz. ülésen voltam elfoglalva. Ha ott vagyok, okvetlenül felszólalok az indítvány ellen.“ Hasonlóképpen kérdezi most a magyar ev. tanítóság, ott voltak-e a képviselői a tanügyi bizottság ülésén és az egyetemes közgyűlésen ? Országos elnökünk akkor a pénzügyminisztériumban folytatott tárgyalásokat, de volt több tanítóképviselő ! Ha ott voltak, nem hallották, hogy mi készül a tanítóság részére?,Ha hallották, nem tartották szükségesnek, hogy ott felszólaljanak ? És ha felszólaltak, de felszólalásuk és érvelésük nem vétetett figyelembe, miért nem tájékoztatták a tanítóságot arról, hogy mennyire harcoltak a mi ügyünkért? Ha nem merünk felszólalni, vagy szavunknak semmi súlya nincsen, akkor kár képviselőket kiküldeni. A dunántúli egyházkerület nagyérdemű püspökének mindenre kiterjedő figyelme rögtön észrevette, hogy itt baj van és a IV.—1936/ 37. körlevélben 907 (Ili.) 1936—37. sz. a. a népiskolai tananyagbeosztások kérdésében az egyedül helyes eljárási módot írta elő, melyért csak hálásak lehetünk. Elrendelte, hogy a tananyagbeosztá-
