Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 3. szám - Sátory Vilmos: Eidetikus (képrögzítő) gyermekek
88 asztalának legelső, keresett és a legkomolyabb lelki felkészültséggel fogadott, valóban megértett olvasmányává teszi és biztos útjelzőként irányító kísérőjévé avatja. Eidetikus (képrögzítő) gyermekek. Irta : Sátory Vilmos. Az isteni alkotások között aligha akad csodálatosabb, mint az emberi lélek. Egész életünk, minden, amit átélünk, átérzünk, megismerünk, elképzelünk, megálmodunk, a lélek fényénél és melegénél az ő csodálatos energiája révén lehetséges számunkra, de ha egyszer önmagát a lelket akarjuk vizsgálat alá venni, egyszerre — mintha a csodalámpa kialudnék, a lélek elrejtőzik titokzatos fátylai mögé és mi sötétben tapogatódzunk. Az emberbe lehelt isteni lélek az, mely az őskor sziklalakásaiból elvezérelte az emberiséget a mai kor civilizációjába s bár ezernyi ezer éven át ez volt a hajtóerő és irányító hatalom : lényegét, működését, szerkezetét még ma sem ismerjük, a róla szóló tudomány ifjú még és tapasztalatlan. Pedig sokan vannak, akik várják a lélektan végső, pontos eredményeit: a nevelő, a pap, a bíró, az orvos, a biológus, a történettudós, stb. A pszichológia, mint önálló tudomány, ifjú még, de azért már a a legrégebbi bölcsek filozófiai munkáiban megpróbálják a lelkiéletet megmagyarázni. A múlt század végén a tudományok általános nagy fejlődésnek indultak. A természettudományok a róluk elnevezett módszer alkalmazása révén értek el soha nem látott lendületet és eredményeket. Ennek a módszernek a lényege a kísérlet, analisis, sin- tézis. A természettudományok mintájára próbálták e módszert más tudományágakban, — így éppen a lélektanban is, — alkalmazni. Weber és Fechner pszichofizikai kísérletei — bár nagyon kis téren hoztak eredményeket, — egyeseknél nagy lelkesedést keltettek s voltak, akik azt hitték, hogy a tudat és lélek jelenségeit bele lehet kényszeríteni a természettudományok törvényei közé. A nagy optimizmus nem sokáig tartott, már a mostani század elején kitetszett a természettudományi lélektan csődje s ez az irány ma szerényen húzódik meg a pszichológia egyéb irányai sorában. A lélek titkait minden oldalról ostromolják, miáltal sok irány alakult ki. Bár ezek az irányok nem határolódnak el egymástól mereven, inkább kiabsztrahálás eredményei, célkitűzésük és kiindulásuk szerint megkülönböztethetők. Kb. 18 ilyen irány állapítható meg, melyeket felfogásuk szerint két nagy csoportba lehet osztani. Az első csoportba tartoznak azok, melyek a lelket objektiv vizsgálati tárgynak tekintik. Ezek természettudományi beállításúak, fiziológiai alapon indulnak el, test és lélek között párhuzamot állítanak fel, a lélekben mechanizmust látnak, kísérlettel dolgoznak, törvényeket létesítenek, szemléletük nem értékelő, lélektanjuk — léleknélküli. Ide tartoznak az asszociácionizmus, voluntarisztikus apperceptionizmus, az intencionalizmus, a senso motorikus akcionizmus, az eidetika, a nem szemléleten alapuló tudat pszichológiája, az alkatlélektan, a
