Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 3. szám - Sátory Vilmos: Eidetikus (képrögzítő) gyermekek
89 behoviorizmus és a pszichoreflexológia. — A második csoportba tartozók szellemtudományi beállításúak, a psyche-t autonómnak vallják, nem törvényeket, hanem típusokat állítanak fel, értékelőek, test és lélek között kölcsönhatást ismernek és nem mechanizmusnak, hanem vitaiizmusnak tekintik a tudatjelenségeket. E második csoportba tartoznak a funkciópszichológia, a personalisztika, az életpszichológia, a pszichoanalízis, az individuális lélektan, a mediko-pszichológia, a karakterológia és a szellemtudományi lélektan. Ez a második csoport a szubjektiváló lélektani ágazatokat foglalja magában. Ezek a lelket és tudatot bizonyos intuitioval a maga egészében vizsgálják és bár a természettudományokkal fenntartják a kapcsolatot, inkább spirituális területen mozognak s eredményeik gyakorlatilag jobban hasznosíthatók. Ezen általános megállapítások után rátérek tulajdonképpeni célomra ; az objektiváló pszichológia egyik ágának, az eidetikának rövid ismertetésére. A Marburgban élő E. R. Jaentsch tanár a kísérletező pszichológiai kutatásai folyamán arra a felfedezésre jutott, hogy az érzet és a vele járó szemlélet és a kialakult képzet között még egy lélekjelen- séget kell közbeiktatni: a szemléleti képet, amely nagyon fontos szerepet tölt be a lelki életben. Marburgban kísérletezett iskolásgyermekekkel és közben rájött arra, hogy nagyon sok kísérleti személy egy bemutatott képet annak eltűnése után oly élénk erővel tudott reprodukálni, hogy az szinte az eredetivel ért fel. A képet valósággal „továbblátta“. Kísérleteinél egy arra való felületre exponálta a nem egyszerű és azelőtt soha sem látott képet, azt néhány másodperc múlva ismét eltüntette. Ezután az arra disponált egyének a képet a felületen szinte valósággal továbblátták és részleteiben a valóságnak megfelelően le tudták írni. Ezeket a továbblátott vagy rögzített képeket „szemléleti képeknek“, a továbblátni képes egyéneket pedig eidetikusoknak nevezi Jaentsch. A Marburgban lefolytatott kísérleteket szakemberek ellenőrizték s Németország számos helyén kipróbálták. A megállapítás az volt, hogy a eidetikusok száma százalék szerint nem mindenütt egyforma. Jaentsch — minthogy ezt a képességet leginkább gyermekeknél tapasztalta — az ifjúság velejárójának tekinti. Nagyban függ a kifejlődése és megmaradása, vagy eltűnése az iskolától. Ott, ahol nem gyakoroltak ellenhatást reá és nem kényszerítették a gyermekeket túlságosan korén a felnőttek típusába, ott a tanulók 85—90%-át találta képrögzítőnek. Ebből vonta le fentebbi megállapítását, hogy az eidetika az ifjúi szellem, ill. lélék ismertetőjele és velejárója. Történetesen Jaentsch pszichológusnak a fivére orvos, aki fiziológiailag vizsgálta meg az eidetikusokat és arra a megállapításra jutott, hogy a képrögzítésnek két típusa van, melyek klinikailag megállapítható testi alkattól függnek. A két eidetikus típus a T-típus (tetanoidtípus) és a B-típus (Basedow-típus). A T-típus önmagában nem beteges jelenség, kisebbített képe a tetaniának, a mellékpaizs- mirigy működési zavaraiból eredő betegségnek. Az e típusú gyermekek szeme kicsiny, mélyenfekvő, fénytelen, arckifejezésük különlegesen zárkózott. Jellegzetes esetekben depressziókra és kényszer
