Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Weltler János: Matthesz Sándor
73 egész szívvel-lélekkel, nehéz csapások és talán nélkülözések között is, a legnagyobb lelkiismeretességgel végezte azt a szent szolgálatot, melyre elhívta őt az Isten. Királyfalván (Vas m.) született régi tanítócsaládból. Tanulmányait Sopronban végezte. Félévig Baranyabikalon volt tanító, majd 1893-ban a mosonmegyei Zurány község ev. gyülekezete választotta meg tanítónak. Nagy szorgalommal, kiváló pedagógiai képességekkel, éles meglátásokkal és határozott célkitűzésekkel végezte itt, a nemzetiségi vidéken nehéz feladatát. Folyton tanult. Új elgondolásokkal, új módszerrel igyekezett iskolai munkájának eredményét fokozni. Az ő iskolája már akkor munkaiskola volt, mely az életre készítette elő az ifjúságot. Az Egyházmegyei Tanítóegyesület, a Mosonvármegyei Általános Tanítóegyesület közgyűlésein nagy élvezettel hallgatta a tanítóság a mély gondolatokat, nagy igazságokat tartalmazó gyönyörű előadásait. Mind a két egyesületnek elnöke is volt. Az iskolán kívül állandóan foglalkozott a falu népével. Az okszerű és intenzív gazdálkodásról, állattenyésztésről, gyümölcstermelésről rendszeres előadásokat tartott a községében, ahol örömmel hallgatták ezeket és követték tanácsait. A világháború őt is a harctérre szólította. Hazatérve újból megkezdte a munkát az iskolájában. A kommun alatt táviratilag rendelték Rajkára, hogy mint járási megbízott teljesítsen szolgálatot. Emiatt a kommun bukása után felelősségre vonták, de a világi törvényszék felmentette. Zurányi állását közben betöltötték s az egyházmegyei törvényszék állásából elmozdította. Később ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte az egyházmegyei törvényszék és 20 P pénzbírságra ítélte. Hogy a mosoni egyházmegye Matthesz Sándor tanítói kiválóságát, egyházhűségét ezek után is elismerte, bizonyítja az a tény, hogy az egyházmegye vezetősége ajánlatára választotta meg Oroszvár filia levitatanítónak s mint ilyen 13 évig „nemcsak a szülők és tanulók benső háláját és ragaszkodását, hanem egyházi és iskolai felettes hatóságának is teljesmérvű elismerését és dícséretét vívta ki magának.“ Matthesz Sándor nemcsak tanítója, hanem lelki vezére, tanácsadója és barátja volt gyülekezetének és politikai községének is. Minél többet dolgozhatott, annál boldogabb volt. De a 43 évi munka a tanítói pályán s a sok csapás, ami ezen idő alatt rászakadt, az ő erős szervezetét sem kímélte s mikor nagy fájdalmában gyógyulást keresett Budapesten, akkor az ő áldott, szerető szíve egyszerre felmondta a szolgálatot. Budapesten temették el november 27-én. Hozzátartozóin kívül szeretett gyülekezetéből csak egy küldöttség jelenhetett meg s kísérte ki nyugvóhelyére, de otthon megszólaltak kis gyülekezetének és Zurány község harangjai és megsiratta hálás tanítványainak nagy sokasága. Ma- gócs Károly kerületi lelkész mondott gyönyörű beszédet a sírjánál és méltatta az elhunyt kartársban egyházunk kiváló tanítóját, magyar hazánk hűséges fiát és az emberiség szerető testvérét. Matthesz Sándor erős jellem volt és ízig-vérig tanító. Gyülekezete a róla kiállított működési bizonyítványban azt mondja : „Nem sablonos tanító volt, hanem zseniális oktató, ki ügyes búvár módjára halászta ki a szellemgyöngyöket a gyermeki lelkek mélyéből.“ A
