Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Grieszhaber E. Henrik: Hamar Gyula
74 zurónyi gyülekezetben végzett munkájáról pedig azt olvassuk : „Kiváló, derék tanító volt, aki fáradhatatlan szorgalommal és odaadó hűséggel szolgált s a gyülekezet még ma is egyik legjobb tanítóját siratja meg őbenne.“ S most hadd búcsúzzak én Tőled, szeretett Sándor barátunk, a kartársak és jóbarátok nevében. Nagy űrt hagytál magad után s fájó szívvel siratunk Téged. Nevedet mindenkor hálával fogják emlegetni mindazok, kik a Te munkád áldásaiban részesültek s mi mindnyájan, kik munkatársaid és barátaid lehettünk. Isten veled ! Nyugodj békével! weitler János. Hamar Gyula m. kir. tanügyi főtanácsos. A magyar közoktatásügy szakszerű ellenőrzését teljesen új alapra helyezték. így nyert átszervezést a népiskolai szakfelügyelet is. Évtizedes kemény küzdelem, sok nehéz szó- és toliharc után végre megoldást nyert a népiskolai szakfelügyelet kérdése is azáltal, hogy vérbeli szakemberek, gyakorlati tanítómesterek lettek körzeti iskolafelügyelőkké kinevezve. Nem ezt vártuk ilyen formában, de a kezdő lépésben jóindulatot, megértést és biztatást látunk, mely egyben megnyugtat és felemel. A magyar tanítónak a mentalitásához tartozik, hogy a maga megbecsülését és a maga munkája elismerését látja akkor is, ha a vele egy szent ügyet szolgáló és előbbrevivő munkatársának, a maga felettes hatóságának az elismeréséről, előmeneteléről, anyagi avagy erkölcsi megjutalmazásáról hall. Ennélfogva mi tanítók már abban is a magunk sikerét és erkölcsi felemelését láttuk, amikor a felettes hatóságunk érdemes értékeit titkárokká, tanácsosokká és főtanácsosokká nevezték ki az átszervezéssel kapcsolatos intézkedések során. Nemcsak a felettes hatóságunknak, hanem saját magunknak is keserűséget jelentő sérelme volt eddig, hogy csak a közép- és főiskolák hatóságairól vettek tudomást, ha erkölcsi honorálásról szó lehetett. Hóman Bálint kultuszminiszterünk bölcs belátása, megértő jószándéka végre itt is rendet teremtett és mostani intézkedésével lehetővé tette azt, hogy a népoktatásügy érdemes és arra rászolgáló különleges értékei abba a rangsorba kerüljenek, mely őket képzettségüknél, hívatásszeretetük- nél és, közéleti tevékenységüknél fogva méltán megilleti. És ha így boldog megnyugvással olvastuk arra érdemes tanítótestvéreink iskolafelügyelői kinevezését, a népiskolát és annak munkását szívből megbecsülő és támogató tanfelügyelőknek titkárokká, tanügyi tanácsosokká, avagy tanügyi főtanácsosokká való rangsorolását, kétszeres boldog örömmel, határtalan lelkesedéssel veszünk tudomást arról, hogy kultuszminiszterünk a soproni evangélikus tanítóképző-intézet végtelenül nagyrabecsült és mindenki által rajongásig szeretett kiváló igazgatóját: Hamar Gyulát m. kir. tanügyi főtanácsossá nevezte ki.
