Evangélikus Népiskola, 1936

1936 / 2. szám - Benedek Vince: Egy beérkezett költőtanító

63

dűs Lórántnak ajánlotta. Mutatóba ide iktatok egy-két versszakot belőle :

„Jajgassak-e,

Vagy lehazudjam, mit fájva látok,

Hogy a magyar élet álarcos bál,

Hol prófétás mezben rút komédiások Bókokkal csüggnek egymás jelmezén.

S aki mezetlen most, azt megvetik,

Mert hazudni kell a hazugság ünnepén.

Hová rohanjak

Látó szemeimmel ? Kinek beszéljem el Ami gyötör, kínoz és fojtogat ?

Hogy a jelenre rávont csöndlepel Csak a mélység munkáját takarja,

Hogy aknák felett álmodunk bután,

Mert hiszünk — hiszünk új kínai falban 1

Zokogjam-e,

Mert érzem a készülő vihart,

Mely a szemek bújában bujdosik ?

Vagy ne olvassam a könnytől kimart Arcok könyörgő vádló betűit ?

Mindenki látja, de szólni nem mer,

Mert Szibériások jaja süvít.

Szivem kerget!...

Hová álljak, hogy mindenki halljon ?

Százszor hangzott már, újra sikoltom Az álomba bódult magyar éjbe :

Cívisek, őrzők, orgiás nagyok 1 Valaki bujkál a tanyák között És megkopogtat minden ablakot.

És a farsangos paloták alatt Böjtös, lázas és babonás emberek Betűzik egymás pergament-arcán Az időt, a jelet, a végzetet.“

Bakó József a mának érzelem és eszme világából merített, de annak nem a zavarosából. Költeményeiben bizonyos mélabú köde is borong. Vallás, haza, családi otthon, mindenkit átkaroló szeretet, de leginkább az elhagyottak nyomorúsága ihletik meg lantját. Teljesen önálló leikéből lelkezett gondolatokban nyilatkoztatja ki mondanivalóit. Egyik-másik költeményében olyan gondolatokra bukkanunk, melyekből, hogy úgy mondjam, költői terheltségre kell következtetnünk. A versek ösztönösen, tudatosság nélkül születnek meg viharzó lelkében. Költeményei azt a hatást keltik, hogy a mai magyar lírának Bakó József kivételesen eredeti és nagyerejű forrása.

_________ Benedek Vince.