Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 1. szám - Kuszák István: A nyolcosztályú népiskola gyakorlati működéséről
6 megbízatással, hogy itt a nyolcosztályú népiskola gyakorlati működését ismertessem. Mielőtt feladatom megoldásához fognék, utalnom kell arra — az egyébként közismert — tényre, hogy az ország területén jelenleg működő nyolcosztályú népiskolák felső tagozatának munkakörét hivatalos tanterv és utasítás nem határozza meg, tehát azok működését minden vonatkozásban közös nevezőre hozni ezidőszerint nem lehet. Azért — néhány általános érvényű pedagógiai gondolat felemlítése mellett — amit el fogok mondani, kizárólag a győri evangélikus iskola VII.—Vili. osztályában folyó munkára vonatkozik. Legyen szabad remélnem, hogy sem e bejelentés, sem pedig a továbbiak kapcsán előtérbe kerülő helyi és személyi vonatkozások nem fogják a m. t. Kartársak lelkében a tárgy iránti érdeklődés megcsappanását eredményezni. M. t. K.! Az 1925. évi tanterv egyik legnagyobb értékét a tudatosságban látom. A tanterv tudatossága abban nyilvánul meg, hogy az egyes tantárgyak céljának kitűzése mellett a népiskola általános célját is meghatározza. Munkánk végzése szempontjából felbecsülhetetlen jelentősége van ennek, mert ez teszi számunkra lehetővé az előttünk lévő feladatok részegységeinek és végső kimenetelének világos látását. Már pedig nyilvánvaló, hogy minden munka, még a legjelentéktelenebbnek látszó is, csak akkor lehet valóban jó munka, ha tudjuk, hogy azt miért végezzük. Ennek felismeréséből és meggondolásából önként következik, hogy a nyolcosztályú népiskola szervezetének megállapításánál és feladatainak kijelölésében is az iskola általános célját kell szem előtt tartani. Mielőtt a győri ev. iskola VII.—VIII. osztálya tananyagának foglalatát elkészítettem, az azzal elérendő általános és részletcéloknak igyekeztem én is a lehető legtökéletesebb tartalmat adni, hogy azok mint útmutató felhő és világító tűzoszlop vezessenek munkám végzése közben akkor is, ha majd az új munkatér feltöretlen útain bizonytalanul, vagy teljes sötétségben kell botorkálnom. Ebben a törekvésemben igen jó szolgálatot tettek nekem — a tantervi célkitűzés mellett — neves pedagógusoknak az iskolai nevelés céljával kapcsolatos megállapításai. Csupán kettőt szeretnék ezek közül idézni. „A nevelés elérte célját — állapítja meg Bergeman — ha a tanuló úgy kerül ki az iskolából, mint egészséges, tettrekész ember, aki képes és kész nemzete feladatainak megoldásán közremunkálkodni, még pedig mint nemzeti állam derék polgára, kinek erkölcse, vallásossága, ízlése, gazdasági, politikai nézetei, jogi felfogása népe és kora legjobb és legnemesebb szellemeinek tanaival és meggyőződésével megegyeznek és akinek tudása minden oldalról kiművelt.“ Natorp viszont azt mondja: „Az emberművelés végső célját nem a műveltség valamely meghatározható legnagyobb foka adja, hanem a műveltségre való képesség, az önműuelés korlátlan tehetsége.“ E megállapításoknak a tantervi céllal való egybevetéséből csak azt a végső következtetést vonhatjuk le, hogy a nyolcosztályú népiskolának is, mint minden iskolának feladata:
