Evangélikus Népiskola, 1936

1936 / 2. szám - Horusitzkyné Bartel H.: Az egyéni cselekvés lemondásáról

58

igazságról sem lehet szó, mert az igazság nem az idő tartozéka, nem lesz vele és nem múlik vele. Nincs tartalma olyan életnek, amely feladja a szilárd életcélt és a maradandó normákat s melyet az időfolyam ide-oda dobhat. A történelem szellemi tartalmával túlmegy a természeten, több nála, felette áll az időnek. A szellemi és kulturális munka mechanizálásával a munka fogalma is veszíti lelki tartalmát, bensőségét és rabszolgamunkává süllyed. Az elgépesítés elmos azután minden értéket és nagyságot. A lélek elvesztése mindjobban válik érezhetővé. Szükséges tehát életünk megújulása, ezt csak a^vallás eszközölheti. Kell tehát, hogy küzdjünk az élet egészéért.

A vallás és a tudomány között kétségkívül sok konfliktus keletkezhet. így kérdéssé válhat, vájjon a gondolkodás áttörné az ember körét ? Fogalmaink nem az ember kisugárzásai-e ? Az antropomor- fizmus kétségkívül fellelhető a vallások fejlődésében. Azután a sok célszerű mellett annyi szenvedést, nyomort és célszerűtlent fedezünk fel. A vallás a szabad, önálló elhatározás létére, a szabad akaratra, a mechanizmuson való felülemelkedésre is rámutat. A tudomány ezt is kétségbe vonja. A tények az látszanak mutatni, hogy különösen az erkölcs megléte, a „Sollen“ követelménye egy magasabb hatalomnak az életbe való belenyúlása s tényleg e téren olyasmit tapasztalunk, ami az élet nagyobb mélységeire világít rá s láthatatlan összefüggéseket sejtet, mégis nehéz a tényeket s az emberi magyarázatot felfogásban megkülönböztetni. Ámde az élet egészében kell felmutatni azt a pontot, ahol egy magasabb világ tör elő. Az élet ellenmondása közt kell, hogy eljussunk a valláshoz. (Folytatjuk.)

Az egyéni cselekvés lemondásáról.

Minduntalan elém tár az élet oly helyzeteket és viszonylatokat, melyek világosan rámutatnak arra, mily sok ember kínlódik egy ráerőszakolt hivatás taposómalmában, vagy senyved egy kényszerkörnyezet okozta enerváló testi-lelki rabságban, vagy minden lelki szárnyalást meghiúsító nyomasztó anyagi megkötöttségben.

Ilyen megkínzott emberek számára sok jó szót és némi vigaszt nyújt Albert Schweilternek Lipcsében megjelent: Aus meinen leben und Denken című munkája és az alábbiakban őt szólaltatom meg :

Azok közül, kik indítást éreznek magukban bármely vonatkozásban és csakugyan képesek volnának individuális cselekvést tenni élethivatásukká — legtöbbször kényszerítő körülmények folytán el kell, hogy tekintsenek ezen előjoguktól. Többnyire abban van az akadály, hogy tőlük függő egyénekről kell gondoskodniok, vagy saját ellátásuk érdekében kell valamely hivatás mellett kitartaniok. Csak aki saját erejéből vagy jóbarátok útján anyagi tekintetben független, léphet ma — egy merészet gondolva — az egyéni cselekvés útjára. Régebben ez nem volt ilyen mértékben kizárt lehetőség, mivel az, aki lemondott keresetéről, esetleg remélhette, hogy valami módon csak tud boldogulni, míg az, aki ezt a mai nehéz gazdasági hely-