Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Tállyai István: Eucken Rudolf gondolatai a vallásról
57 károsabb tévedés, a setétség és öncsalás legsúlyosabb szüleménye. Mi a helyes felelet e kérdésben, ez dönti el egyúttal életünk folyásának irányát. Minden történeti vallás a környezetéből sajátlagos nézeteket vesz fel, a világra és az élet értékelésére vonatkozólag. A vallásnak történeti hatalommá való válása is múló helyzetektől függ. Gondolatainak birodalmához a kultúra adja az épületköveket. A kultúra pedig elmúlik a népekkel és a korokkal. Amennyiben a vallás teljesen össze volt kötve, vele, akkor a régi kultúrával való szakítás a vallást is megingatja. így fokozódik a kételkedés. Az örök az időhöz látszik kötve, ha pedig függetleníti magát tőle, akkor a fejlődést látszik akadályozni. A kérdés különös fontosságot nyer a keresztyény vallásnál. Minden vitának azonban felette áll alapítójának személyisége, akinek élete és halála a keresztyénység igazságtartalmának legfőbb bizonyítéka, amelyhez mindig visszatértek a vita hevében. S ezért a keresztyénység számára összehasonlíthatatlanul többet jelent Krisztus személyisége, mint jelent más vallásnak az alapítójának személye. A keresztyénységre vonatkozólag feltehető az a kérdés : az Isten iránti alázat, a sorsba való belenyugvás nem jelenti-e minden igazságtalanság eltűrését ? A keresztyénség lelkét pedig nem veszélyezteti-e a világuralomra való törekvés, a szilárd keretek közé való törekvés ? Az egyház megmerevedését gyakran gátolták meg úttörő személyiségek azáltal, hogy felfakasztották ismét életének eredeti forrásait. Az újkor természettudományi világképe is sok tekintetben ellene van a vallásnak, amely sokban összenőtt a régi, naiv világképpel, amelyben az embernek egyedülálló helyzete van s amelyben,minden az ő jólétének vagy szenvedéseinek szolgálatában áll. Ámde dönthet-e a Mindenség sorsa felett az, ami a földön, amely egy csillag a sok közül végbemegy ? A természet közömbös minden szellemi, vallási vagy erkölcsi céllal szemben, továbbá csak a biológiai értékelést illeti. Ami ma használ, holnap árthat. Minden csak a létért való küzdelem. Az ember története továbbá csak rövid epizód a Mindenség történetével szemben. Ha a vallás is csak történeti fejlődés, akkor veszít önértékéből. Ha minden csak természet, akkor a fogalmaknak sincs semmi értelme : szeretet, kegyelem, bizalom, odaadás, meggyőződés stb. A technika fejlődése is ellene látszik a vallásos világképnek, mert a mai ember sorsának intézésében elégségesnek látszik találni ennek eszközét. Ámde ezen ellenséges tények dacára a vallás újra életre kel; a vallás problémája újra előtérbe lép a gondolkodásban és az előtérben. A vallásnak életünkben ugyanis mély gyökerei vannak. Az élet sokféle fordulatában nem lehet a vallás támaszát nélkülözni ; a kultúra képtelen a lelket teljesen kitölteni és kielégíteni. A biológiai világszemlélet nem ad feleletet e kérdésre: Mi az élet értéke és értelme ? A következetes naturalizmus nem ismeri a tudomány — még a természettudomány — fogalmát sem. Ez ugyanis az emberi lélek nemcsak passzív elfogadó és visszaadó munkája, befogadó képessége, de teremtő, a tényeken felülemelkedő műve. Ahol továbbá a dolgok folyása egyedül uralkodik, ott összevisszaság van és ott
