Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Tállyai István: Eucken Rudolf gondolatai a vallásról
56 teológiai irány, amely Barth Károly, Brunner Emil nevéhez fűződik s a bűntudat által követelt váltság gondolatából indul ki, jutott uralomra a vallásos gondolkodásban. E sorok írója a jövő fejlődését illetőleg azon véleményben van, hogy e szempontban mind a katolicizmus, mind a protestantizmus világnézeti elemeire és vallásos életnyilvánulásaira egyformán szükségünk van. Eucken, a nagy német gondolkodó, gondolkodásának gerincét a vallás kérdése képezi, továbbá küzdelem a szellemi élet önállóságáért és jogosultságáért. A szellem fontosságát és elsődlegességét hangsúlyozza a mi nagy Bőhm Károlyunk is; egyedüli bölcselőnk, akinek rendszere a legnagyobb külföldi gondolkodókkal eredetiségénél, mélységénél és a beható kidolgozásnál fogva teljesen egyenrangú. Ideálizmus a Pauler Ákos filozófiája is, de tanításának kidolgozása sokban vázlatos és tanítása nem annyira eredeti, mint a Bőhm Károlyé.*) Euckent sok tekintetben Fichtével lehet összehasonlítani; persze nem a tanítását, de a személyiségét. Bőhm Károlyunk is Fichtével hasonlítható össze annyiban, hogy rendszerének kiindulópontja Kant és Fichte, de egyébként a felépítése teljesen önálló és eredeti. Miként „Lebenserinnerungen“ c. önéletrajzában olvassuk, Euckent a vallás kérdése mindig, kora ifjúságától fogva nyugtalanította és én meg vagyok győződve, nagy isteni kegyelem az, akiben megvan ez a tisztába jönni akarás a vallás problémáival. Eucken e problémával küzdött egész életében. A vallás volt életének legfontosabb kérdése s gondolkodásának eredményét foglalja magában az a könyv, amelyért a gies- seni egyetem a teológiai doktori címmel tüntette ki, a „Wahrheitsgehalt der Religion“, amelyet a következőkben ismertetünk. Aki a vallás igazságtartalmát kutatja, annak nincs szüksége arra, hogy a vallás fejlődésének fokaival foglalkozzék, a problémának ugyanis ott van a kezdete, amidőn a vallás önálló területté válik ; örök, természetfeletti életet mutat az embernek és száméra lelkét kívánja. E szempontból csak az vallható jónak, ami Istenhez vezet. Veszedelmessé, ami a világhoz köt. A világ e visszautasítása mellett is a vallás egyike a legnagyobb hatalmaknak. Semmi sem kötötte jobban össze, de semmi sem távolította is el jobban az embereket egymástól, mint a vallás. Ami az embert a legjobban volt képes felrázni, az a vallás volt. Akit a vallás problémája lelke legmélyében megkapott, azt nem engedi el. Sőt, a tagadásba is a legerősebb effektust fekteti és a vallás kérdését élete legfontosabb kérdésének tartja. A vallásos felfogásnak mindig voltak ellenei is, aminek oka, hogy minden, aminek feladata : hatni az emberiségre, emberi fogalmakban nyer kifejezést és gyakran a szent dolognak is emberi érdekeket, kell, hogy szolgáljon. De a világ az igazságtalanságaival sem felel meg a vallás követelményeinek. S akik ezt látják, azok az emberi ész végzetes tévedésének tartják a vallást. Ha pedig a vallás nem a lagmagasabbfoku igazság, nem Isten műve, akkor a leg*) Pauler által alkalmazott redukció a metafizikában, érdemleges eredményekre nem vezet. Csak általánosítások eredményezhetők, pl. hogy valami van, hogy több dolog van stb. Ha azt mondom : a szubsztancia pszichomorf lény, ez már szubjektív felfogás, amellyel szemben pl. a mateiralista mást mond.
