Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Wolf Lajos: Szívben a kereszt
49 Szívben a kereszt. Az „Evangélikus Népiskola“ idei évfolyamának új köntösén ott díszlik Luther rózsája. Benne uralkodó helyen a szív. mely magában hordozza a keresztet. — Olyan sokszor szűrtem le egyházi szolgálatunk tapasztalataképen azt a szomorú, lemondással teljes igazságot, hogy külön jár a maga útján a szív és külön áll, elhordozatlanul a kereszt. Annál inkább ragadott meg ennek az iskolai folyóiratnak a külsején az elém táruló kép, hogy nincsen külön szív és külön kereszt, hanem benne van a kereszt a szívben. Es milyen szép virág nyílott ebből az egyesülésből. Azután belelapoztam a folyóirat ez évi első számába. Elolvastam változatos tartalmát és gondosan felülvizsgáltam az egyházi éneklés emelésére szolgáló hangjegymellékletét. Mindjobban felragyogott a szemem: hiszen itt nemcsak a külső címlap viseli a kereszt hordozására kész szívet, hanem a lapnak az egyházért és iskoláért fölvállalt munkája is 1 Ezért ilyenféle érzések áramlottak át lelkemen : Mi közünk hozzá ? Evangélikus Népiskola ! Mi közünk is van hozzá ? — Milyen közel kellene, hogy álljon mindnyájunkhoz, akik evangélikusoknak nevezzük magunkat A lelkűnkkel együtt nőtt a büszkeség, mellyel az evangélikus népiskolára föltekintettünk mindig, ha rágondoltunk arra a szent misszióra, melyet ez az iskola hazánkban betöltött. Milyen dicsőséges történet ennek az iskolának a múltja! — Hálás lelkünk szálai fűznek hozzá ahhoz az evangélikus népiskolához, melyben magunk készültünk föl az élet küzdelmére. — Egészen személyes érzések is ébredtek föl bennem. Ráemlékeztem annak a néhány napja elköltözött hűséges tanítónak az alakjára, akit édesatyámnak nevezhettem és aki napról-napra a lelke legjavából áldozott az iskolai munka oltárán. — Azután rágondoltam azoknak a szülőknek a seregére, akik otthonukból elküldték féltő szeretettel nevelt gyermekeiket, hogy az evangélikus népiskolában tanuljanak Istenfélő bölcseséget és az életben megálló tudást. Úgy éreztem, hogy mérhetetlen nagy közünk van az evangélikus népiskolához. Nehéz a kereszt. Erre a meleg, megértő szeretetre nagyon nagy szüksége is van az evangélikus népiskolának, mert kiéreztem folyóirata hangjából azt, hogy nagyon nehéz az iskola keresztje. Egészen furcsa világ szakadt ránk. Roppantul sokfelé igénybeveszi az embert az élet és ezért mind több követelést állítottunk föl az iskolával szemben. De a követelések megszaporodásával nem tart lépést az áldozatos szeretetünk. Közhelyeket említek, mikor azt említem meg, hogy az evangélikus népiskolát egyházunk veteményes kertjének szoktuk nevezni. A szülők részéről ezt a nevet is kapta : az otthon segítőtársa. De ha annyira jól tudjuk ezeket, miért nem részesül hát a veteményes kert megfelelő ápolásban és miért kell a segítőtársnak a gyermek nevelésének a munkáját sokszor egészen egyedül a vállára vennie ? Az otthonok közül sok arra a kényelmes álláspontra helyezkedik, hogy nevelje a gyermeket egyedül az iskola. Néha úgy látszik, mintha a templom és az iskola között sok-sok kilométer távolság volna és
