Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Wolf Lajos: Szívben a kereszt
50 még járhatatlanabbul messze esik egymástól sokszor az otthon és az iskola. Így súlyosodik napról-napra jobban az iskola keresztje és mindnyájunk lelke felelős érte, ha a kereszt súlya alatt magára- hagyva összeroskad. Szaklap-e ? Mint általában az evangélikus népiskola, úgy annak folyóirata is viaskodik a kereszt terhével. Kiérzem a folyóirat hangjából, hogy nagyon nehéz neki a kereszt. Nehéz a szerkesztőnek, ha egymagában kell tépelődnie, nehéz a munkagárdának, ha tíz újjon meg lehet számlálni a tagjait és nehéz az anyagi ügyek elintézőjének, ha megértés hiányában az anyagi kötelezettségek terhe alatt összeroppan. Pedig ez a folyóirat, mely minden hónapban szétküldi eszményekkel teli példányait, nem csupán az iskola tanítóinak továbbképzésére szolgáló szaklap. Tárgyalja általában az egyháznak sok fontos életkérdését, összekapcsolója a szülői hajléknak és az iskolának és általában mindnyájunk szívéhez nagyon is közelálló kérdések nemesen lobogó zászlójának hordozója. Iskolánk múltjának előbbre- vivője, egyházi éneklésünk és zenekultúránk nemes támogatója. Honnan várjon megértést? Valahányszor nehéz teher fölvállalása előtt állunk, körül szoktunk nézni, hogy ki tudna itt még segíteni ? Így tettem az Evangélikus Népiskola folyóiratának olvasása közben is. Fölmerült bennem a kérdés, honnan lehet itt segítséget várni ? És először a negatívumokkal jöttem egészen tisztába. Világosan állt előttem, hogy nem várhatjuk iskolánk törekvéseinek támogatását azoktól, akik egyházunkon kívül állanak. Nem reménykedhetünk abban, hogy más egyházak táborából támadjanak emberek, akik fölkarolják ügyét. De ez azt is jelenti, hogy akkor csak mi magunk jöhetünk számításba. Kevesen vagyunk, de nem túlságosan kevesen. Ha összefogunk, föltétlenül boldogul az iskola a maga munkájában. De föltétien követelés, hogy mindenki álljon segítő munkába. Nem lehet távol az iskolától, az „Evangélikus Népiskola“ című folyóirattól egyházunk egyetlen lelkésze sem, akinek kötelessége az iskola ügyét szívén viselni. Álljanak melléje azok, akik áldó lélekkel emlékeznek vissza az evangélikus népiskola hűséges munkájára. De jöjjenek azok is, akik evangélikus tanítói otthonból kapták indíttatásukat, amikor kimentek az életbe, ne szakadjanak el végképen a múlt drága emlékeitől, — (óh, milyen nagy sereget alkotnak miniszterelnöktől és miniszterektől egészen magunkig) — és részesítsék támogató szeretetben a jövőért aggódó, gyermekeiket szerető evangélikus szülők! Iskolánk is, annak folyóirata is méltó a támogatásra. * így tartottam a kezemben az „Evangélikus Népiskoláit. Úgy szeretném, ha tanulnánk belőle valamit. Valamit, amit a címlapján képies alakban fejezett ki, amit a tartalma betűibe írt bele, tanuljuk meg tőle, hogy a keresztnek a szívben van a helye ! A címlapon azt látjuk, hogy abból a szívből, mely magába fogadta a keresztet, virág nyílott. Nem ezt akarjuk-e mindnyájan ? Cegléd. Wolf Lajos lelkész.
