Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 12. szám - Kántori rovat
446 Noha az evangélikus koráldallamok közül nem is egy teljes egészében német népi dallamon alapszik: mégis Schweitzernek a melódiák „megtérítéséről“ vallott nézetét módosítanunk kell. A reformáció ugyanis nem üldözte a világi zenét és nem is akarta azt feltétlenül csakis a vallás szolgálatában megtűrni. Mint ahogyan a reformáció az istentisztelet nyelve gyanánt a nemzeti nyelvet juttatta érvényre, ugyanúgy — bár kisebb mértékben — az egyházi ének terén is helyet adott a nemzeti elemnek. Már pusztán az anyanyelven való éneklés is magával hozta a népdalszerű melódikának, ritmikának, záradék-rendnek és formai tagolásnak a bevonulását az egyházi zenébe. A további fejlődés során a német világi zenében lassanként háttérbe kezdett szorulni a népies hang és inkább a művészi szépségre törekvő ária lépett előtérbe. Ennek a stílusnak is vannak kapcsolatai az evangélikus korállal. Példa gyanánt Krieger Ádám egyik német áriáját említhetem, mely eredetileg szerelmi dal volt. Szövege ugyanúgy kezdődik, mint a később belőle keletkezett koráié : „Nun sich der Tag geendet hat...“ („A nap immár elenyészett; mint korái először az 1698. évi darmstadti énekeskönyvben szerepel). Számos korái gyökerezik ilyen világi áriákban. Ezeknek a gazdagabb, művészibb, de nem egyszer mesterkéltnek is mondható melódiái csak úgy válhattak a gyülekezetek zeneileg kevéssé iskolázott tömegei számára énekelhetőkké, hogy leegyszerűsödtek. Sajnos, ez a leegyszerűsödési folyamat nem állott meg az ilyen tisztára műzenei eredetű dallamoknál, hanem átterjedt a régebbi, népi eredetű dallamokra is. így történt, hogy 1700 körül már jóformán minden korái, akár népzenei, akár műzenei eredetű volt is, a leegyszerűsödés folytán egyöntetűvé vált. A leegyszerűsítés főként a ritmust érintette. A változatos és mozgalmas dalszer.ű ritmus helyét a túlnyomóan egyenlő hangjegyértékekből álló, úgynevezett kiegyenlített ritmus foglalta el és létrejött az izoritmikus korái. Ez az átalakulás részben a racionálizmus szellemi áramlatával hozható kapcsolatba, minthogy a kiegyenlítés folytán az énekek ritmusa észszerűbbé és látszólag logikusabbá lett. Az észszerűség elve azonban csak ideig- óráig diadalmaskodhatik az esztétikai elvek felett; az pedig csak világos, hogy művészi alkotásokban — amilyen a korái is — elsősorban az esztétikai elvek az irányadók. Az izoritmikus korái csaknem két századévnyi uralma alól az új német korálmozgalom megkísérelte felszabadítani az evangélikus egyházi zenét. A korálmozgalom egyik gyökere az úgynevezett „Jugendmusikbewegung“ (ifjúsági zenei mozgalom) volt. Ez utóbbi a német ifjúság zenei érdeklődésének a homlokterébe a reformáció századának a német nép dalát állította. Ez a népdal oly közeli rokonságban van az evangélikus korállal, amilyen közel egyházi és világi zene a történelem folyamán máskor sohasem állottak. Ez a mozgalom vetette felszínre a népi dallamokból kisarjadt korálok eredeti alakjának a felelevenítését. A „Jugendmusikbewegung“ és a korálmozgalom egyaránt a reformáció századába nyúlt vissza megújító erőkért. Valóban joggal: hiszen a XVI. század erőteljes korszaka volt a német népdalnak és az evangélikus koráinak egyaránt.
