Evangélikus Népiskola, 1936

1936 / 12. szám - Kántori rovat

445

KÁNTORI ROVAT

Rovatvezető : Hamar Gyula ny. soproni ev. tanítóképző-intézeti igazgató.

Zenei kapcsolatok a népdal és az evangélikus korái között.

Irta : Gárdonyi Zoltán dr. (Folytatás.)

A „Vom Himmel hoch, da komm’ ich her“ (Mennyből jövök most hozzátok) kezdetű karácsonyi ének szerzésében Luther egy világi népdal: „Aus fremden Landen komm’ ich her“ első strófájából indult ki. Minthogy az eredeti, világi melódia még azután is hallható volt tánchelyeken, korcsmákban: ezért Walther az 1551. évi énekeskönyvében felcserélte azzal a dallammal, amelyik a ma is használatosnak az őse. Ez utóbbi viszont már az 1539. évi lipcsei énekeskönyvben megtalálható, mint egyházi ének, tehát a mai dallam nem világi eredetű. Ezzel szemben több, XVI. századbeli világi dallam annyira sajátjává vált az evangélikus egyházi zenének, hogy „megtérítésüket“ sikerültnek kell elismernünk. Néhány példát említek. A németalföldi származású Isaac Henrik a reformációt közvetlenül megelőző időben a német vokális zene legnagyobb mestere volt; számos német népi dallamot adott közre művészi többszólamú feldolgozásban, sőt maga is komponált népi hangú melódiákat; ilyen vott az a dal is, melynek a szövege a következő :

„Innsbruck, ich muss dich lassen,

ich iahr dahin mein Strassen

in fremde land dahin. •

Mein freud ist mir genommen, die ich nit weiss bekummen,

wo ich im elend bin.“ (Szöv. az eredeti írásmód szerint.)

Isaac dala, melyet talán működése egyik helyéről : Innsbruckból való távozásakor írt, egy évszázaddal később már az „0 Welt, ich muss dich lassen ..." temetési szöveggel szerepel egy evangélikus énekeskönyvben. Nálunk jelenleg a „Most nyugosznak az erdők“ eredeti dallama gyanánt ismeretes ez a melódia. Kedveltségét igazolja, hogy számos egyházi énekköltőt indított hozzáillő szövegek megírására (Fleming P., Gerhardt P.). Hasonló sorsa lett annak a világi dalnak is, amelyet Hassler Hans Leo német zeneszerző 1601- ben a „Lustgarten newer deutscher Gesäng . ..“ első részében bocsátott közre a következő kezdetű szöveggel :

„Mein Gmüt ist mir verwirret von einer Jungfrau zart“ stb.

E népies hangú szerelmi dal melódiája 1613-ban már evangélikus temetési ének és szövege: „Herzlich tut nich verlangen...“ (Szívem szerint kívánom utolsó órámat. . .). Ugyané dallamhoz írta Gerhardt Pál az „0 Haupt voll Blut und Wunden . . .“ (Ó fő vérző sebekkel . . .) kezdetű énekét. Harmadik példa gyanánt a „Von Gott will ich nicht lassen ...“ (Istentől el nem állok .. .) dallamára hivatkozom ; e melódiára még egy 1609. évi énekeskönyv olyanformán utal, hogy az akkoriban ismert világi dal szövegének kezdősorát idézi („Einmal ging ich spazieren ...“).