Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 1. szám - Dex Ferenc: Egység pedagógiai munkánkban
4 A hézag, amely a két iskolatípus között tátong, tehát elég széles. Mit lehetne tenni annak áthidalására ? Meg kellene kísérelni a módszer összeegyeztetését. Mindkét testületnek még behatóbban kell foglalkoznia a gyermeklélektannal. Kötelezni kell a tanárjelölteket, hogy egy minden tekintetben a kor színvonalán álló elemi iskolában rendszeresen hospitáljanak és időnként ugyanott, tehát elemistákat tanítsanak is. (Budapesten a Pedagógiai Szeminárium, vagy a budai tanítóképző gyakorlóiskolájára gondolok.) Viszont annak is módját kellene ejteni, hogy az elemi iskola tanítója a középfokú iskola első osztályát tanulmányozás céljából meglátogassa. Végül a tanári és tanítói testületek országos alakulatainak vezetőiből egy olyan szervet kellene megalakítani, amely behatóan foglalkoznék oktatásügyünk e fájdalmas tünetével és a helyzet javítására megfelelő javaslatokat készítene. Ettől az érintkezéstől sokat remélek. Annyi nyilt kérdés vár megoldásra ! Csak néhányat említek. Itt az egységes tankönyv ügye, melyhez a középfokú iskolának még nagyobb érdeke fűződik, mint nekünk. Néhány évvel ezelőtt úgy látszott, hogy ez a fontos ügy tető alá jut. Sajnos azonban, a kezdet pénzhiány miatt nem látott folytatást. Mindössze a német kisebbségek kaptak részben egységes könyveket. De már itt is megszakadt pld. a Magyar Nyelv- és Olvasókönyv sorozata, melynek harmadik kötete 1931. óta fekszik a nyomdában. Nem került eddig piacra, mert a német 5.—6-ik osztályú tanulók csekély száma miatt a könyv a nyomdának nem üzlet, a kormány anyagi támogatása pedig még késik . . . Egységes irányelveket kellene felállítani az osztályozás tekintetében is. Sőt, valami úton-módon meg kellene szüntetni a bizonyítvány túlértékelését. Mennyi keserűségtől és gondtól szabadulna meg tanítvány, szülő, tanító, tanár, ha ennek a szellemi fémjelzésnek nem tulajdonítanának a kelleténél jóval nagyobb fontosságot! S különösen nem volna szabad megengedni, hogy pl. a felvételnél a jeles bizonyítványnak legyen döntő szerepe. Jól tudom, hogy valamilyen szelekciónak kell lenni, de a bizvnvítvány szerinti kiválasztásra igen sokszor rácáfol az élet. Az a tény, hogy évekkel ezelőtt egy sikeres értelmiségi vizsgálathoz kötötték a középfokú iskolába való felvételt, legjobban bizonyítja, hogy két iskola eltérő szempontok szerint ítéli meg a gyermeket. A gyermek s munkánk érdekében kell, hogy e tekintetben is egységre jussunk egymással. Részletkérdés ugyan, de fontossága miatt már itt felhozom azt a felfogásbeli különbséget, melyet pl. a magyar nyelv, különösen a fogalmazvány kezelése körül és az írás értékelésénél észlelhetünk. Az utóbbi szembeszökőbb voltánál a laikus szülőnek is feltűnik. Hányszor sajnált meg kárbaveszett fáradságomért egy-egy elsőéves középiskolás szülője, mondván : „Négy évi vesződségének eredménye íme ez!“ S olvashatatlan irka-firkával szomorított meg, mely állítólag az ő kifogástalan írással rendelkezett fiának kezevonása volna. A jó kézírás az írógép elterjedése dacára is lényeges kifejezője marad bizonyos előnyös jellemvonásoknak s birtoklása akárhányszor biztos lépcsőt jelenthet az elhelyezkedés rögös útján. Vámbéry egy ízben életveszedelemben forgott rossz írása miatt s a bokharai emir-
