Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Pozsonyi Károly dr.: Az úttörőkhöz
40 kicsiny. A tájban fenség, szabadság, mozdulatlanság van. De tán nem ezért tunyák az emberek? Visszaemlékezem arra, hogy egyszer valaki nagyon panaszkodott az Alföldre : Nem érzi azt, hogy a nagy égboltozat és a sikság, meg a világosság hogyan szorítja az ember torkát ? — Ezt az embert nem tudom soha megérteni! A postahivatalban barátságot kötöttem az emberrel. Mikor azt a pár szót a csekkre ráírtam, szembenéz velem a tanyai ember s a legtermészetesebb hangon kérdi: „Mivel tartozom kérem szépen ?“ A hangja olyan természetes volt, hogy nem foghattam fel sértésnek, vagy gúnyolódásnak. De mégis nagyon bántott. Ezek az emberek azt hiszik s úgy tudják, hogyha egy „úr“ kezébe veszi a tollat, azért már fizetni kell ? Miért hiszik ezt ? így becsülik és szeretik a „nadrágos“ embert a „csizmás“ emberek ? Mikor a tanyai ember búcsúzni készült, ezek futottak át bennem. S azt mondtam neki: kedves jó atyafi, ne kínálgasson ilyen munkáért pénzt, mert úgy látszik, tartani szokták a markukat érte. Ingyen is lehet valamit kérni, nemcsak pénzért. Csak úgy segítségből. * Sokáig nem tudtam szabadulni ettől az esettől, éppúgy, mint a táj aszálysujtotta sivár képétől. Itt belül is van aszály, a lélekben is vannak szikesek. Es amíg ez így van, addig hiába várjuk, hogy a magyar lélek és a magyar táj igazán egységesen tudjon teremni. A magyar értelmiségnek meg kell javítania legelőször is a maga szikeseit. Különben hiába van , nemzettanulmányozás, falukutatás, reformprogramm és egyebek. Es hiába van minden erőfeszítés, amely nemzeti jövőnk biztosítását akarja munkálni. * Novemberben még ki-kisütött a nap. Legalább fény volt az Alföldön. Most nagyobb a hideg. A hó talán lefogja a homoktengert, de utána jön a másik tenger: a sár. Mit csinálnak így decemberben azok az emberek ? Rozsondai Károly. (A Soproni Hírlap karácsonyi számából.) Az úttörőkhöz! írta: Pozsonyi Károly dr. Ne vegyétek rossz néven, hogy úttörőknek nevezlek benneteket, körzeti felügyelőket, mert valóban azok lesztek. Az új esztendővel egyúttal egy új korszak kezdődik a népiskolai felügyelet terén ; bár nem olyan formában, ahogyan mi tanítók azt elképzeltük. Az eddig elhangzott beszéd, előadás, értekezés tulajdonképen csak sötétben való tapogatódzás volt, hiszen egyikünk sem tudta, hogy a terv mikép fog megvalósulni ? De íme, ezen is túl vagyunk, most már csak maga az élet van hátra, az fogja végérvényesen eldönteni, megállja-e majd helyét ez a rendszer vagy toldani-foldani kell azt ? Azonban — előre leszögezem — ne gondoljátok, hogy az a sok hozzászólás, amely részünkről elhangzott,
