Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Rozsondai Károly: Asztály
39 Nincs takarmány. Az állatokat olcsón adják el, 30—40 % -kai olcsóbban is, mint a Dunántúlon. Beszélgettem egy derék kertésszel is. A nyáron megfeszített öntözéssel mentett meg néhány üvegházban krizantémumot. Gyönyörűek, szép, nagy fehérek. Itt 20 fillérért tudja valahogyan eladni. Azelőtti este a pesti üzletben 1 P-ért láttam darabját. A szegfű itt 6—10 fillér, Pesten 80. Az élet olcsó, de pénz, forgalom, kereset nincs. A vetések még nem tudtak a porból kibújni, de a szegedi vasútvonal mentén van virág: csupa fehér foltokban egyre terjed a szik. Marokba is lehet söpörni. A transzkontinentális gyönyörű műút nyílegyenesen szeli át a homokot. Olyan biztosan, olyan keményen, olyan idegenül. Különösen furcsa ellentét van a képben estefelé, amikor a tanyai szekerek sora üget kifelé a városból rajta. A szekereken baromfiketrecek, a ketrecek előtt szótlanul gubbaszt egy-két magyar. Erre a büszke útra és homoktengerre vigyázni kell. Nehogy olyan legyen a sorsa a tájnak, mint az egyiptomi sivatagban a fáraók gúláinak. Az utcákon sokkal több a kopott és rongyos ember, mint az ország nyugati városaiban. Látszik a csizmán és a ruhán, hogy régóta kitartással szolgálja a gazdáját, de már nyugdijba szeretne menni. Jól öltözött gazdaember alig látható. Egy lakodalmas menet gördül végig kocsikon, de olyan szürke, hétköznapi és virágtalan minden arc. * A postahivatalban táviratot írok. Nagy a forgalom. Sokan jönnek, mennek. A hivatal akar valamit mutatni a városból, de az ügyes-bajos emberek behozzák ide is a falut. Érzem, hogy valaki csendesen mellém áll. Jóarcú, nyilttekintetű, középkorú magyar. Bekecsben, báránybőrsüvegben, a vállán vadászpuska. Tehát nem az átlag. Kezében lobog a csekklap s nem tudja kitölteni. (Arról a tanyavidékről jött be, amelynek 6 éven felüli lakosságából 1930-ban 21'2°/o volt analfabéta. A város külterületén ez a szám 20'0°/o, a belterületen 14'4%). Kevés restelkedéssel, de nyíltan ..vallja be a helyzetet s megkér illemtudó hangon, hogy írjam meg. Örültem, hogy szívességre kér s szerettem volna többet megtudni róla. Beszélgetni kezdettünk. Az egyik szomszédos tanyavidéken több társával bérli a vadász- területet. A pénzt is erre a célra adja fel. Kincstári számla. Nyulat és foglyot lőnek s a közeli nagyobb faluban veszi át egy ügynök. Ebben a nehéz világban mégis csak hoz itt-ott valamit. Bugac is szóba kerül. Közel van ide. Méltánytalanság történik Bugaccal és a bugaci magyarral. Nem is olyan utojsó hely, mint mondják. Vadregényes, hatalmas fák bólogatnak. Úri társaságok, ha szépet akarnak itt látni, oda mennek kirándulásra. Bugac kedves oázis a kiskunsági sivatagban. A növényvilága egészen különleges. Csak persze több eső kellene! Jól elbeszélgettünk. Itt nem sietnek úgy az emberek, mint a hegyek között, vagy az igazi városokban. A nagy síksághoz türelem kell, a különböző pontokat nem lehet könnyen elérni. A nagy távolságok a földszínén s a roppant látóhatár köröskörül, meggyőzik az embert, hogy itt hiába rohan. Nagyok a táj méretei, az ember pedig
