Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Gárdonyi Zoltán dr.: Liszt Ferenc és a magyar zenekultúra
37 Liszt Ferenc és a magyar zenekultúra. Ha Liszt Ferencről olvasunk vagy hallunk, már megszokhattuk a dicséretet és az elragadtatás hangjának a fellengzősségét. A Lisztről szóló írások túlnyomó részének a dagályossága sokak előtt talán éppen ezért veszítette el a hitelét, legnagyobb kárára a magyar zene ügyének, mert az ilyen írások Liszt működésének a megbecsülését egyáltalában nem mozdítják elő. Szálljunk hát le egyszer ezeknek a zenei szépíróknak a ködös magaslatairól ^és nézzünk szembe közvetlen közelről Liszt Ferenc művészetével. Kíséreljük meg szavakba foglalni, hogy az ő művészete mit jelent a magyar kultúrában. Midőn erre a kérdésre igyekszem az alábbiakban válaszolni, bizonyosra veszem, hogy a magyar tanítóság számára nem érdektelen tárgyról írok, hiszen a magyar kultúra kérdései elsősorban a tanítóságot kell, hogy érdekeljék. Liszt Ferenc a magyar szellemi életnek olyan rendű kiválóságai közé tartozik, mint gróf Széchenyi István, vagy Vörösmarty Mihály. Hogyan lehetséges ez ? Hiszen Liszt csak muzsikus volt! Ezt az ellenvetést csak azok merik megkockáztatni, akik nem jutottak el annak a felismeréséig, hogy a zeneművészet semmivel sem alacsonyabb rangú megnyilatkozása a nemzeti géniusznak, mint akár az irodalom vagy a költészet. Ma már ezen túl vagyunk, mert az egész világ tudja rólunk, hogy énekes-zenés nemzet vagyunk. És éppen Liszt működése folytán lett a magyar zene világhírűvé. A magyar zeneművészet világjelentősége még nagyobb is, mint az irodalomé vagy a költészeté: emezek csak a nyelvünkön értőkhöz szólnak s ha lefordítják, akkor elvesztik az eredeti zamatjukat. Nem így a magyar zeneművészet. A zene nyelve lefordításra nem szorul, mindenki ért belőle, akinek nincsen botfüle. Valóban: Liszt csak muzsikus volt, de éppen muzsikus volta tette lehetővé számára azt, hogy a magyar zeneművészet világhírét megalapozza. Ez Liszt Ferenc első és legnagyobb kulturális érdeme, ami már egymaga elég ok arra, hogy minden magyar tanító előtt az elsőrangú nemzeti értékeink sorában álljon az ő neve. Liszt a magyar zenére vonatkozó nézeteit a „Cigányokról és zenéjükről Magyarországon“ eredetileg francia nyelven írott könyvében fejtette ki. Ezért az írásáért sok támadásban volt része. Liszt kétségtelenül nagyon tévedett, amikor a cigányzenészek működésének oly nagy jelentőséget tulajdonított a magyar zenével kapcsolatban. 0 a magyar zenét a cigányok játékain keresztül ismerte meg és számára a magyar dallamok cigányos előadásmódtól elválaszt- hatatlanoknak látszottak. És miféle magyar dallamokat hallott a cigányoktól ? Nem ősmagyar, tősgyökeres népi zenét, hanem elsősorban a magyar zenei élet akkori állapotára jellemző népies műzenét. Ez a zene népies, mert mindenki számára érthető és tetszetős fordulatokban bővelkedik, azután meg széles rétegeknek szól: tehát a nagy tömegek szórakoztató zenéje. De melyik tömegé ? Nem a
