Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 3. szám - Fülöp Zoltán: A helyivonatkoztatások felhasználása tananyagbeosztásunkban

83

sukban kevés jelentőséget tulajdonítottak, s ennek eredményeképen gyakran előfordult, hogy a községek lakosai között sokan voltak olyanok, akik szülőföldjüknek, lakóhelyüknek nevezetességeit, a jelen és múlt legjellegzetesebb helyi érdekességeit, szokásait, történelmi viszonyait és több más szembeötlő s általában figyelemreméltó érdekességeit nem ismerték, nem tudták. A súlyos mulasztás, hiba legtöbbször nem bennünk, hanem a követelt tanítási rendszerben rejlett.

Felmerül ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy nehéz lett volna-e a régi rendszer követőinek a helyivonatkozásokat megismertetni tanítványaikkal, vagy nem? A felelet erre röviden az, hogy nem, mert az érdeklődés és figyelem felkeltése folytán eme nehéznek látszó feladat könnyen- megoldódhatott volna.

Nemzetnevelő és nemzetmentő szempontból megállapítható, hogy a honismeret alapja és legelső alapfeltétele a szülőföld beható ismerete, Addig a honismeret kérdéséről nem is lehet beszélni az iskolában, amíg a gyermek szülőföldjének ismeretével többé-kevésbbé a megkivánt részletességgel nincsen tisztában,

A Tanterv és Utasítások szellemének és a kiadott rendeletnek tehát csak úgy tudunk lelkiismeretesen eleget tenni, ha mi a helyiviszonyok felkutatására igen nagy súlyt helyezünk és azokat minél gyakrabban alkalmazzuk tanításunkban.

A helyivonatkoztatások alkalmazásával neveljük, tanítsuk tanítványainkat a szülőföld és lakóhely szeretetére.

Helyivonatkoztatást tehetünk a jelenre és a múltra nézve. A jövőre való vonatkoztatás csak viszonylagosan tehető meg. A jelenre történő vonatkoztatások részben úgyis célozzák a jövőre való vonatkoztatásokat. A jövő vonatkoztatásait kár lenne erőltetni, mert ennek helytelen, avagy hibás alkalmazásával vonatkoztatásunk nevelési és tanítási szempontból inkább hátrányt, mint előnyt nyerne.

A jelenre nézve a helyi vonatkoztatásokat sokkal könnyebb megtennünk, mert benne élünk, tárgyait szemléljük, személyeit láthatjuk, tények, esetek, konkrétumok és pozitívumok vannak birtokunkban; ellenben a múltra nézve a feladatunk már sokkal nehezebb a helyiviszonyok alkalmazását illetőleg, mert az sok esetben homályos történelmi alappal rendelkezik, tárgyai sok esetben eltűntek, személyei nem élők, eseményeit nem láthatjuk, az utóbbinál tehát megállapíthatjuk azt a tényt, hogy a hely íviszonyok alkalmazása szempontjából a legtöbbször negatívumokkal rendelkezünk.

A történelmi érzék kifejlesztése szempontjából a múltnak helyivonatkozásai mindig nagy fontosságúak, ép ezért már az első osztályban a történelmi érzék kifejlesztésére igen nagy súlyt kell helyeznünk. A kezdőfokon az absztrahálás nehéz, de ügyes vezetéssel, az elképzeltetés helyes alkalmazásával a gyermek a múltról mindig helyes képet nyer.

A helyivonatkoztatás alkalmazásával a gyermek az érzékelés és elképzelés nyomain bő ismereteket szerez szülőföldjéről, lakóhelyéről, annak minden élő és nem élő személyéről és tárgyáról.

A helyivonatkozásokat a tanítványok e szerint megszerezhetik szemléltetés, megfigyeltetés, elképzeltetés és kirándulás, illetve[ helyszíni-szemle útján.