Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 3. szám - A gyakorlati munka műhelytitkai

81

gondot okoz nekünk idősebbeknek is s mindenkinek, aki ilyen iskolában működik. Ez a legnehezebb kérdés s nagyrészt ezen fordul meg az osztatlan iskola eredménye is. Ezen iskolában nagy gondot okoz a folytonos foglalkoztatás s a számonkérés. Idő is sok kell a munkakiadáshoz és ellenőrzéshez. Jól foglalkoztatni nem mindenki tud, ehhez tehetség kell. S ha ez nincs, amint sokaknál hiányzik, ezt némileg pótolni lehet azzal, ha a csendesen való foglalkoztatáshoz alaposan hozzákészül a tanító s előre összeállított tervezettel dolgozik.

Mielőtt elősorolnék néhány csendes foglalkozási anyagot, valamit szeretnék előbb megmondani. Ugyanis ismerek néhány olyan osztatlan iskolát s bizonyára azonkívül is van sok, ahol egész délelőtt bent maradnak az alsóbb osztályosok is. Ez nem helyes sem egészségügyi, sem pedagógiai szempontból. Egészségi szempontból hátrányos, mert így előbb elhasználódik az iskola levegője s azért is, mert a 6—8 éves gyermeknek sok egyfolytában négy órán át egy helyben ülni. Pedagógiai szempontból meg azért káros, mert a kis gyermek még a változatos munkában is hamar kifárad s azután a természetében rejlő mozgékonyság és cselekvési vágy rendetlenkedésre is ösztönzi. Tehát még a kisebb létszámú osztatlan iskolából is fél 11 órakor el kell bocsátani az L, II., III. ősz. tanulókat, hogy a még hátralévő időt annál jobban fel lehessen használni a felsőbb osztályosokkal.

Csendes foglalkoztatásra alkalmas anyagunk van bőségesen. A fogalmazás s annak letisztázása, másolás, számírás, rajzolás, szépírás mellett a hangjegyiratásra, térképrajzolásra, de különösen a kézügyességi gyakorlatokra hívom fel a figyelmet. Van osztály, melynek egy teljes óránál is több idő jut egyfolytában a csendes munkára; ennyi ideig egyfajta munkát nem végezhetnek, közben változtatni kell. Az egyes gyermekek között is nagy a különbség, az egyik előbb elkészül, a másik utóbb. Ilyenkor jó, ha van tartalékban olyan munkája, amit bármikor folytathat. Ilyen a kézimunka: a lányoknál is s a fiúknál is. Ezt mindig szívesen folytatják s annyi a kötni-varrni való s a fúró-faragó, papirhajtogató, agyagmintázó munka, hogy ebből sohasem fogynak ki. Ez leköti mozgási, foglalkozási készségüket, csendben is vannak, meg hasznosan is töltik idejüket. Az óraközöket használjuk ki az egész tanulósereg felélénkítésére. Erre alkalmas eszköz a testgyakorlás a szabadban, télen a tanteremben, esetleg a padok körüli járkálással, fordulatokkal, játékkal. Az éneklés. Énekeltessünk sokat, ne csak az énekórán. Ezzel is két célt szolgálunk: az ének élénkít is, meg jól megtanulják egyházi énekeinket, amiben számos helyen úgyis sok a kívánnivaló.

Van bőven anyagunk a csendesen való foglalkoztatásra, de azt se felejtsük el, hogy minél gazdagabb és sokoldalúbb ez a foglalkoztatás, annál több idő és figyelem kell az ellenőrzésre és számonkérésre. Vigyázzunk itt is nagyon, kedves ifjú testvéreim, nehogy a felületes ellenőrzés következtében hanyag, rendetlen nemzedékek kerüljenek ki kezeink alól, mert ezt, mint útravalót viszik maguk-