Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 3. szám - A gyakorlati munka műhelytitkai
80 merik- Ezzel beszédbeli készségük nagyon fejlődik- Ha a gyermek értelmezése nem helyes, természetesen megmagyarázzuk mi. Még nagyon sokat szeretnék elmondani az én kedves törekvő tanítótestvéremnek, de látom, mint ráncolja össze homlokát a mi kedves szerkesztőnk; szerencse, hogy messze van tőlem Körmend s e papiros céltáblája nem én, hanem a papírkosár lesz. Ha azonban kedves szerkesztőnk meg tudja bocsátani itt elkövetett bűnömet, úgy szívesen mondanék még egy-két úgynevezett fogást, melyre 32 év nyomorúsága tanított. Az az ambícióval teli tanító pedig, aki nincs megelégedve a munkájával, bizonyosan meg fogja tudni találni a helyes útat s tud nevelni egyháznak, hazának áldozni kész polgárokat. Segítse hozzá a magyarok Istene! Alsómesteri. Gaál Sándor, ig. tanító. Válasz fiatal kérdező kartársaímnak. Néhány hónapja, hogy végig forgattam ezen kedves lapunknak legelső évfolyamait. Több helyen szemembe ötlött egy-egy ilyenféle kérdés, mint amilyenre most válaszolni szeretnék. Ezt azért említem meg, mert örömmel üdvözlöm az ilyen kérdések felvetését, részint, mert látom, hogy fiatal testvéreink között sok a törekvő, kereső lélek, részint, mert az ilyen felvetett kérdésekre beérkező válaszokból mi öregek is tanulhatunk. Kerek 30 éve dolgozom osztatlan iskolában s dacára, hogy nem érzem és nem tartom magamat s mások sem tartanak ,,a gyakorlati pedagógia mesterének“, hanem ezen hosszú idő alatt nagyon is sokszor éreztem sok-sok fogyatkozásomat, annyit mégis merek állítani, hogy ennek az iskolatípusnak ismerem minden nehézségét, különösen, ha sok a tanuló, így felbátorítva érzem magamat arra, hogy a felvetett kérésekre néhány tapasztalati ténnyel válaszoljak. Az első kérdést feltevő kedves testvéremnek azt válaszolom, hogy örüljön nagyon annak először is és legyen érte hálás, hogy olyan osztatlan iskolához került, ahol 95 tanuló van, mert ez igazán ritkaság a mai törpeiskolás világban s azután teljes erejével legyen rajta, hogy iskolája kéttanerős legyen s addig is — mivel ez időt vesz igénybe s az elintézésig a létszám le is apadhat — azért a mostani állapot mellett azt ajánlom, hogy az illetékes hatóságával megbeszélve ossza két részre szép nagy tanulóseregét. A felsőbb osztályokat tanítsa délelőtt, a kisebbeket délután, így, de csakis így érhet el eredményt a tanításban is, de még inkább a nevelésben, ami a tanításbeli eredménynél is sokkal fontosabb. Közel 100 tanulót egy időben eredményesen sem tanítani, sem nevelni nem lehet, mert ott az idő örökös fegyelmezgetéssel telik el s a tanító már néhány óra után kifárad. A két részre osztással a tanító munkája is hasonlíthatatlanul könnyebb lesz, az iskola levegője is jobb lesz, a tanulók is többet lehetnek szabad levegőn s az eredmény is bizonyosan jobb lesz. Másik fiatal testvérem kérdésére a következőket válaszolom. Legyen nyugodt kedves kérdező testvérem is, meg a többiek is, az osztatlan iskolában a csendes foglalkoztatás nagy fáradságot és
