Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 3. szám - A gyakorlati munka műhelytitkai
79 ges a takarékosság és ügyes munkabeosztás, úgy az osztatlan iskola az, amely próbára teszi a tanítónak ebbeli készségét. Soha ne akarjunk kérkedni azzal, hogy már mindent elvégeztem. Én a kis első osztályos nebulóimat a következőképen tanítom meg ími-olvasni: Tanév elején mesélek, megismerik meséből a hangokat s ugyanakkor a nyomtatott betűket, Rajzolgatunk különböző vonalakat, melyek a betűk későbbi írásához szükségesek. Mikor minden nyomtatott betűt ismernek, nyomtatott fali olvasótáblán olvasnak, a nyomtatott betűket rajzolják is, akkor rátérek az írott betűalakok levezetésére az ismert nyomtatott alakból. Az összekapcsolásnál nem használom a horogvonás stb. kifejezéseket, hanem kihívom nebulóimat a padok elé, összefogódznak ,si játszunk- egynéhány pillanatig. No, most összefogódznak a betűk is, de nincs kezük! ( A nyomtatottaknak egynek sincs: n.) Hát készítsünk nekik. Jó lesz? Nagy az öröm izraelben, s mikor egy-két nyomtatott betűnek készítettünk együttesen kezeket, már össze is tudnak fogódzni s boldogan kezdődik az olvasás, (n, e stb.) Négy-öt betű után a gyermekek maguk találják ki az összekapcsolás módját s annyira szeretnek olvasni, hogy mint a napokban hallottam egy VI. o. tanulómtól: kis húga lefekvéskor is vinni akarja könyvét az ágyba is. Mindig megkívánom, hogy mindenki olvasson. (Ettől eltiltani is nehéz volna.) Ha egy hangosan olvas, a többi halkan kíséri s ha esetleg hibásan olvas valamit, a többi figyelmezteti: „nem jó". így sohsem kell senkinek se külön-külön mutatni, hogy hol olvasunk. Csak így lehetséges 20—25 perc alatt olvasni, értelmezni. Láttam iskolát, ahol a tanító gyermektől gyermekhez szalad s mutatja, hol kell olvasni. Ezt a gyermek úgy megszokta, hogy oda sem figyelt. Majd megmutatja a tanító bácsi! Rengeteg időpazarlás! S eredmény? Legtöbbször minimális. Mikor 2—3 betűt tudnak már összeírni, minden órán írunk —■ ha csak 2—3 szót is — diktálás után. Sohase adok fel sokat írni, de következetesen megkívánom, hogy szép legyen. Mindig meg kell nézni az írást, mert ha csak egyszer is elmarad, a kis bölcs azonnal észreveszi s felületessé lesz. Karácsonykor nálam még sohasem végeztük el a kis betűket, de szeptemberben sohasem volt rá eset, hogy valamelyik II. osztályos ne ismerte volna valamennyi betűt. Az egyes szavak értelmezése osztatlan iskolában sok munkát ad, mert a falusi gyermek irodalmi szókincse nagyon kevés. A szók értelmezésénél a II. o. tanulóim is figyelnek, tehát: felületes ismeretük szilárdul s ugyanakkor az értelmezett szókból ők alkotnak mondatokat s írják is azonnal. Megtörténik, hogy egy-egy kifejezésnél nemcsak az L, II., hanem még a magasabb osztályok is abbahagyják foglalkozásukat, mert a tárgyalandó dolog ezért bő kárpótlással fizet. Az osztatlan iskolában nem jut sok idő az olvasásra, tárgyalásra, azért a fentebb vázoltak figyelembevétele mellett nagyon ajánlatos, hogy a felsőbb osztályosok egy füzetbe ki jegyezzék az előttük ismeretlen fogalmakat s azokat megmagyaráztatják azokkal, akik azt is-
