Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 2. szám - Szász András: Tarlózás

54

Csüggednünk nem szabad! Minden tanító tekintsen az örök eszményképre: Krisztusra! Ő megalázta magát, mégis fenséges maradt. Ha bennünket is áthat Krisztus szeretete és hivatásszeretete, akkor a társadalom úgy fogad be bennünket, hogy mindenki szemében azok leszünk, akik lenni akarunk: tanítók!!

Ilyen munka eredménye lesz a költő eme meglátása;

Tanító! ki lelkedet szétosztod,

S elégsz, mint gyertya a vaksötétben,

Ne fájjon néked mostoha sorsod!

Rólad felírták az Úr könyvében:

Munkád Istentől megáldott munka,

Homlokodra: hála von glóriát!

Bizton tekinthetsz a végső útra,

Mert lelkednek az Isten üdvöt ádü

Tarlózás.

írta: Szász András.

(Egy ifjú iskolamester naplójából.)

„Határállomáson.“ — Egy éleslátású vezető szállt ki az evangélikus iskolamesterek szebb jövő felé robogó vonatából.

Ráncos arcú, sápadt öregember. Viharvert vállas alakja pihenőre dűl. Csendes állomás padkájára ülve néz a tovarobogó vonat után . . . Elborongó szemmel tekint vissza ... a múltba . . . Látja magát daliás ifjú hősként. Mikor még nagy tüzek lobogása hajtotta előre! Milyen jól esik tudni, hogy volt erőtől duzzadó, merni tudó, alkotni vágyó tavasz is . ..

Mert, most ősz van . . Olyan szomorú az őszi avar zörgése . . . A sárga, hulló levelek a bánat koszorúját illesztik ősz fejére. Sötét, reménytelen a jelen . . . „Szörnyű kérdés? . . . Érdemes volt élni? Négy évtized féltett nagy munkája: Rombadült mind. A csonka hazába’. . .“

Félre, ti sötét képek! Ne legyen bús ,,A Nemzet Napszámosa!“ Viharvert, mohos fád új hajtásokat adott. Fakadnak új rügyek, hogy virágba borult hajtásaikkal megkoronázzák mohos fád dicső emlékét.

Kezed nyomán akadt már új fáklyavivőnk! És lesznek új harcosok! A magyar föld fagyott rögeiből új élniakarás vágya dong. Élethivatásuk szent tüzének lobcgásában kiáltanak feléd az ifjú ezerek: Légy áldott Vezér! Öreg fád apró ezer rügye új gyümölcsöt érlel a magyar feltámadás boldog ügyének.

Egy korszak szállott ki veled . . , De a halhatatlanság megőrzi munkás életed példát mutató dicső emlékét.

Isten áldjon, Nemzet Napszámosa!

*

Megint elsuhant felettünk egy év. Gazdagabbak lettünk egy év tapasztalataival. Mert, mi tanítók, csak ajándékozó éveket ismerünk. Számunkra az ifjúság életereje és ruganyossága felbecsülhetetlen ajándék. Aki az ifjúságnak ezt, a feléje sugárzó ajándékát felszívja, a maga életerejébe gyúrja, a saját értékévé teszi, az itt megtalálja a nevelő egyetlen igazi jutalmát: az ifjúság aranyos, örök lélekderüjét. (Folytatjuk.)