Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 2. szám - Pozsonyi Károly dr.: Iskolai gyermekszínpad

55

Iskolai gyermekszínpad,

írta: Pozsonyi Károly dr.

Szürke hétköznapok után még szürkébb vasárnapok. Eliramlik az élet, nincs tovább! Lelkünk sóvárogva keres megnyugvást, pihenést, de vajmi ritkán részesül benne. Azok a konvencionális kérdések és frázisok, amelyek a közvetlen érintkezésben, a mindennapi élet színterén körben járnak, mind megannyi kérdőjel annak a sóvárgó vágynak, mely lelkűnkben él, ki-ki robban, rácsap áldozatára és lesi annak minden megrezdülését, hátha elárulja, hátha ő a letéteményese annak a bizonyos titkos szernek, amely gyógyulást hoz a mai beteges, idegkimerültségben kínlódó léleknek.

Úton-útfélen halljuk: ,,Hogy és mint, kedves barátom? Mivel és hol szórakoztok?“ Ugyan — legyint a kérdezett —, hát lehet mai nap szórakozni? Moziba menjek? Köszönöm, nem kérek belőle. A gangsterfilmeket, azaz tanfolyamokat már mind elvégeztem, kitűnő bankrabló lehetne belőlem. Vagy talán az új magyar filmeket gondolod? Hát el tudsz te képzelni egy olyan magyar filmet, amelyben nem szerepelne egy-egy falusi tanító szánalmas figuraként? Ahelyett, hogy a tanítóideált állítaná be darabjába a szerencsétlen filmíró, ahelyett a leglehetetlenebb módon nevetségessé teszi a tanítót. Meghúzhatnák már annak a nemzetnek a lélekharangot, amelynek ilyen nevelői volnának. Hagyjuk, csak könnyezni lehet ezen, nem mulatni, eleget kifiguráz bennünket az élet. Vagy színházba menjek, nézzem a mai dekadens színirodalom remekműveit? Nem, kedves barátom, ebből sem kérek. Sajnos, még becsületes zenét is csak ritkán hallhatunk, mert elfojtja a perverz néger zene hangorgiája. Vagy talán kártyacsatákban keressek enyhülést, vagy politikai cselszövényekben merüljek el nyomtalanul? Egyikből sem kérek! Isten veled, kedves barátom!

Ezekkel a kérdésekkel és kifakadásokkal lépten-nyomon találkozol, kedves olvasó, ugyebár, gondolkodtál is már rajtuk, de vájjon találtál-e valami kiutat ebből a — mondjuk — társadalmi dzsungelból? Nem hiszem! Ha nekünk ilyen súlyos kérdés a szórakozás kérdése, elgondolható, milyen életbevágó ez a kérdés az egyszerű falusi nép körében, ahol egyetlen szórakozási hely a kocsma és a mozi. így önkénytelenül felmerül a kérdés, mikép lehetne az egyszerű falusi nép szórakozás iránti vágyát nemesebb irányba terelni? Egy régi jó közmodás — nem tudom, mely nemzet szülöttje — azt tartja: „Adni jobb, mint kapni!“ Nos, hát adjunk, nyújtsunk az egyszerű nép fiainak szépet, nemeset, jót! Könnyezzen, nevessen, mulasson; de ébredjen fel lelkében a szép, a nemes iránti vágy, nőjjön, növekedjen, váljék szenvedélyévé, hogy kiölhesse belőle a mindinkább elhatalmasodó szabadkőmíves eszméket. Ezeket a célokat könnyen elérhetjük, ha tulajdon vérével, gyermekével próbálunk a szívéhez férkőzni, hiszen a dúrva kéreg alatt melegen érző, nemes mag rejlik, a kemény burok csak természetes, öntudatlan védőeszköz a mérges nyilak ellen, melyek a mai, istennélküli világban özönével támadják tehetetlen lelkét.