Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 2. szám - Bertalan Sándor: A tanító és a társadalom
50 A tanító és a társadalom. Irta: Bertalan Sándor. Elcsépeltnek, mindennapinak látszó témát hoztam, amelyről azonban éppen mindennapiságánál fogva érdemes beszélni. A tekintélyromboló áramlatok a tanítóságot sem kímélik. A szabadgondolkodás elfajulása, a társadalmi osztályok súrlódásai, mindmegannyi tényezői a tekintély rombolásának. Minden ember benne él a társadalomban és ki van téve a mások bírálatának. A bírálat kedvező, vagy kedvezőtlen volta azonban nagyban függ az egyénektől. A tanító, mint a nép nevelője, tulajdonképpen előnyös helyzetben van. A jövő társadalmát ő neveli fel. Munkájával belekapcsolódik a Mindenható alkotó munkájába. A nyers anyagból, melyet Isten ád, segít ő embert teremteni. A kicsinyek társadalmában a tanító képviseli a tekintélyt, akihez a kicsinyek serege bizalommal ragaszkodik. A tanító élete két részre oszlik. Mondhatnám úgy is, hogy a tanító kéténű. Egyik éne a tanítói, a másik az emberi. Az elsőnek jelentőségét nem fejtegetem, mivel célom messzebb visz. Híres és kiváló pedagógusok élettapasztalataikat egy-egy bölcs tanácsban ránk hagyták s ezen tanácsok megadják az útmutatást minden tanítónak. Mert kell-e szebb és világosabb tanács Gárdonyi eme örökértékű szavainál: ,,Midőn először lépsz az iskolába, legyen arcodon Jézus nyájassága!“ A tanító, mint a középosztály tagja, kell hogy a nagyok társadalmában is az őt megillető helyet foglalja el. A múlt bűnei, mint égő fáklyák figyelmeztetnek minden tanítót arra, hogy életét olyanná teéYei amilyent tőle joggal elvárnak azok, akik legféltettebb kincsüket: a gyermeküket bízzák reá. A népszínművek kántorfigurái nagyon tetszenek a közönséges embernek, mert valljuk be őszintén, tényleg nevetségesek a hosszúszárú pipával, illuminált állapotban megjelenő torz alakok, akik tudásukat, bölcseségüket fitogtatva, nagyobbnál-nagyobb sületlenségeket mondanak. Talán még élénk emlékezetében él némely kartársamnak Gárdonyi egyik regényéből írt színmű tanítója, aki esetlen modorával definiál s kacagásra indítja a tömeget. Mert kérdem, hihető-e, hogy a XX. század tanítója pályájáról csak ennyit tud: ,,A tanítói pálla ollan pálla, amillen pálla nincs több pálla!“ Heves polemizálás indult meg a lapokban e darab miatt s a vége az a ki- magyarázkodás lett, hogy a darab nem a ma, hanem a múlt század tanítóját figurázta ki. Tudjuk mindnyájan, hogy1 Gárdonyi iróniája mögött élettapasztalat és tekintélyféltés volt. így akarta Gárdonyi a züllésre hajlamos tanítókat az örvény széléről visszarántani. Ezért rajzolta alakjait torzítva. Célját részben el is érte. Az általános haladás törvénye létrehozta a tanítóképzés reformját. Az ismereteknek szélesebb körben való művelése és átadása az ifjú nemzedéknek, a tanítóságot szellemi képzettség tekintetében felemelték. A tanító köztisztviselő lett papíron, az egyenlő anyagi elbánás mértéke nélkül. A rohamos fejlődés közoktatásügyünkben is érezteti fény- és árnyoldalát. Be kell ismernünk, különösen nekünk,
