Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 2. szám - Teendőink a társadalom iskolaügy iránt való érdeklődésének fokozása érdekében
49 békéi s egyben dagad az apai kebel, amikor úgy félszemmel hallgatja, amint a gyerek az anyját szappanfőzésre tanítgatja, sőt — Uram bocsá — még a fehérnemű gondozásába, az állatok szakszerű takarmányozásába is beleüti az orrát, miglen rendreutasítás lesz a bére akkor, midőn az okszerű talajművelés tudományában az ,,öregek fejére akar nőni.“ Szó kerül erről úgy pipafüst mellett is, ha pedig az újság emlegette földrajzi helyeket a sógor, koma helyett a gyerek magyarázza meg, pontosan leírva azt is, hogyan utazhatnánk oda, az apa fejcsóválva sóhajt fel: ,,Hű, de okos ez a kölyök, hátha még tanulna is valamit az iskolában . . . bizony no, hogy még papi is lehetne belőle!“ Az anya kedvence és remegve féltett mindene az első osztályos. Micsoda büszke reménységgel viszi fel tanév kezdetén az iskolába. Ámde telik az idő: szeptember . . , október . . . már november is muló- ban van és: „Még nem tanult semmit! Még könyvet sem adnak neki!“ Amikor végre a sor úgy hozza, hogy a kis nebuló a kiosztott könyvvel tér haza, az anya szinte lecsap rá, hogy pótolja a „hallatlan“ mulasztást. Sikere, az óriási! Egy-kettőre megkönnyebbülve kiálthat fel: „Három estén át foglalkoztam a Lelkemmel és már mindent olvas, hátha még mindjárt szeptembertől tanítottam volna!“ („Igaz, hogy mindig legyeket fogdos a füle mellett, ha olvas, de majd leszoktatom én erről is!“) Fentiek mind élő valóságok, a teendő nem lehet más, minthogy tartsunk minél több szülői értekezletet, vagy ha ez bármily okból megvalósíthatatlan lenne, keressük fel otthonában embereinket s ily alkalmakkor a nagyok előtt is fedjük fel az új Tanterv rejtélyes, de gyönyörű utait. (Itt magyarázhatjuk meg azt is, hogy nem legyeket fogdos az Eszemadta, hanem a felismert betűket üdvözli — fasiszta módon). Ez a kérdés egyébbként önmagától fog megoldódni, amikor majd a ma iskolásaiból szülők lesznek. Addig azonban a szülőt is nevelni kell, különben a leghasznosabb munkatársunk hiányát lép- ten-nyomon érezni fogjuk. Az iskolaügy iránt érdeklődők seregébe természetesen elsősorban a szülőt kell bevonnunk. Tegyük ezt a gyermekek szívén át! Erre felbecsülhetetlenül hatásos eszköz az iskolai színpad. Ha a Zsuzsika csak egyetl-kettőt tipeg a hét falut jelentő deszkákon, a mama már ezért is áldja és szívébe zárja az iskolát. Itt különben teljes egészében utalok lapunk más helyén olvasható e tárgyú cikkre. — Tapasztalatból mondhatom, hogy tisztán tudományok hintésével, avagy bármily csalogató és szépen hangzó elméletekkel iskolaügyünket soha sem visszük teljes diadalra. Iskolánk kell, hogy élő, lüktető és tetszetős alkotásokban gazdag tényezővé váljék. Ez az, amiről tantervűnk külön említést nem tesz és talán ezért is fordítottunk erre eddig oly kevés gondot. Az alábbiakban néhány lehetőségre utalást teszek. (Folytatás következik.)
