Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 2. szám - Ludván Sándor: Fedelet Pandora szelencéjére!
44 den egyes tagjával már erélyesen fog kezet. Az ajkak áldást mormolnak. Tekintete végig siklik a podgyászhalmon, útravalókon. Evangélium, hit, tudás, küldetés, szakképzettség, felelősség, küzdelem, imádságos reménykedés, kitartás, hivatáshüség . . . stb. Megelégedett helyeslés. Megkezdődik a beszállás — útnakindulás! Igen, ez az útnakindulás a mi szeretett „Evangélikus Népiskolánkénak hosszú, küzdelmes, évtizedeken át teljesített nemes harcok utáni első átszálló stációhoz érkezése, újraalkotójától, ihletett, puritán, evangéliumi lelkületű főszerkesztőjétől, Krug Lajostól való búcsúzása s új vezérkarral az élen, új útnakindulása. Új utakra, régi hitben megújulva. Hanem a meghitt búcsúzást nem várt kellemetlen incidens zavarja meg. A csomagok közé idegen, ismeretlen ládika keveredett. Fedele kinyitva. Fenekedő rossz szellemárnyak tengnek-lengnek belőle: széthúzás, ellenségeskedés, személyi ellentétek, gyűlölet, viszály. Mintegy boszorkányok szőtte mesebeli rossz álom! Sőt hangokat rikácsol rosszúl beállított hangszóró módjára. Mintha csak bethoveni lélekszinfóniába a szomszéd állomás Sant-Sáint-nek a „Halottak tánca“ kísérteties éjféli hangfoszlányait vijjogná bele. Padora szelencéje! Nem, nem! Ezt a veszedelmes szelencét gyorsan le kell zárni! Szívet, lelket mérgez! Ambíciót rombol! Régi sebeket tépdes! Szenvedélyzsilipeket nyitogat! Felelet Pandora szelencéjére! A kiselejtezett régiségek múzeumába vele! Mementónakf Igen, Pandora szelencéje tényleg kinvílott. Kulcsa volt az a cikk, amelyet írója tán elmerülve az elméleti dogmatika, filozófia, jogbölcselet okfejtéseinek labirintusában, a „hivatali“ szoba falai közti mécsvilágnál felépített s nem vette észre, hogy a zárt spalet- tákon túl fényességben az igazi nap, az Ige, az Isten napja feljött már s hinti áldott sugarait s a „Veszedelmek a zsinat körül“ fantomjait az elmúlt éjszaka sötétjével szétűzte és útkereső, fénylő szemű és lelkű munkás csapatra világol, a „szolgálat népére“, amely evangéliumi hitben, lutheri erőben bízva, éppen új útnakindulásra sorakozik, régi hitköntösű, de új, modern lélekfegyverzetű lapjával, az „Evangélikus Népiskoláival.. Nekem nem célom, hivatásom, a cikkel érdemben foglalkozni,, azt majd elvégzik azok, akik „alázatos lelküséggel“, szerény, de bölcs, száz százalékig a valóság talajából szükségszerűen eredő okfejtéssel kidolgozták, hogy milyenek legyenek azok a keretek, melyek között az idők folyásában a lélekzsilipeknél felduzzadt potenciális szolgálati energiák milyen keretek közé legyenek vezeten- dők, hogy szeretett evangéliumi anyaszentegyházunk munkaorganiz- musában kifejthessék azt a munkatöbbletet, amelyet a mai qualitative változott viszonyok halálos kényszerűséggel megkívánnak minden a jövővel eljegyzett szervezettől; ami nem más, mint a „lényegnek“, Igének külső megnyilvánulásaiban való qualitativ átalakító hatása. Ez tényleg történik is, mert ez maga a fejlődés, tökéletesedés, értékgyarapodás folyamata. Történik pedig isteni örök akarat kényszerűségéből, örök fejlődés kényszerűségéből! Hiszen látó lélekkel szemlélve a dolgokat, szükségszerűen szembe szökken
