Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 2. szám - Őrszigety Lajos: Köszöntő
42 örökre be van írva a magyar evangélikus tanítóság történetébe. Ha mással nem is, de azzal az eggyel is, hogy ennek a maroknyi csapatnak a nagy magyar tanítói közösségben feltétlen tekintélyt és súlyt teremtett, biztosított. Ezen egyetlen körülmény méltóvá tette öt arra, hogy nevének méltó megörökítésére gondunk legyen! E nagy céltűzésében mindenesetre nagy szerepe volt nívós lapjának s alkalmas munkatársainak. Most tehát, amikor távozik tőlünk, hogy utolsó vonatkozásban elszakadjon tőlünk, méltó, hogy egy-egy könnyet ejtsünk utána. Megérdemli azt is, hogy árvaságunkban elsírjuk magunkat, de önmagunkért, hálátlanságunk, közönyösségünk és tehetetlenségünk miatt, amivel állandóan adóztunk neki és értünk való szüntelen harcos készségének. Méltó áldozás lenne nagy emlékének, ha most, amikor a vén darú elfáradva félreáll s a fiatal darút hívja az élre, amikor a vén Phönix poraiba vonul, ifjúit lélekkel és áhitattal vegyük körül e poraiból feltámadó ifjú Phönix-madarunkat! Most már a lap is a mienk, nemcsak azok a célok, eszmék és értékek, amiket szolgál. Most már ébredjünk is fel bűnös letargiánkból, szunnyadásunkból! Támogassuk ifjú vezérünket, ifjúvá lett lapunkat is! Most módunkban lesz lapunkat teljesen a mi lapunkká tenni. Tegyük is azt teljesen az evangélikus tanítók lapjává. Ha az volt a kifogásunk eddig, hogy nem volt eléggé színes, tegyük színesebbé, ha nem. találtuk elég barátságosnak, tegyük barátságosabbá! Ha nem találtuk eléggé érdekesnek, tegyük érdekesebbé és tanulságosabbá, ha nem találtunk volna benne elég tanulságot. Szóval küszöböljünk ki belőle mindent, ami talán közönyünket elősegítette volna. A magam részéről szeretettel ajánlom ez alkalommal, hogy hagyjunk el belőle mindent, ami száraz teória, ami lelket ölő kínos betű. Korunk nem a meddő elméleteknek kora, hanem a tettekre kész gyakorlati cselekvéseknek a hajnalhasadása! Ilyesmit hozzunk! Egyházunk nem egy kiváló gyakorlati tanítóval büszkélkedik! Jöjjenek elő ezek rejtekhelyeikből és árulják el itt mindnyájunknak gyakorlati nagyságuk szezámzárait. Evégből hozzuk meg azt az áldozatot már végre, hogy a gyűlésekről szóló beszámolókat a legminimálisabbra csökkentsük. Hiszen azokból nem épülünk, ha teljes egészükben végig kell olvasnunk azok lefolyását. De igenis, a gyűlések szónokaitól elhangzott értékes mondások, megállapítások, gyakorlati vívmányok stb. hadd jöjjenek közkincsünkké. Egyébként pe- dig a gyűléseket mindenki hallgassa meg személyesen, a maga eredeti valóságában! Közérdekű, kedves hírek dióhéjban! Egyszóval gyakorlatiasság és szív, sok melegség legyen lapunkban. Miért ne lehetne a mi lapunkban valami olyan is, ami asszonvaihkat is érdekli, de meg gver- mekeinket is. Miért ne lehetne lapunk a tanítócsaládok lapja? Miért ne lehetne számunkra ünnepnap, amikor lapunk megjelenik? Miért ne jelenhetne meg egy-egy irodalmi értékű tárcacikk, vagy kötött beszéd is lapunkban? Miért ne lehetne tanácsadó rovata? Hányán
