Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 2. szám - Graf Samu: Veszedelmek a zsinat körül

40 álló különbségek tárgyalásánál Schwindel álláspontjára helyezkedik.. Az ott tárgyalt különbségek szerény véleményem szerint „erő­szakolt“ különbségek, mert én úgy tudom, hogy lelkészek és tanítók Istennek szolgái és egymásnak szolgatársai az Úrban. Hogy a gyü­lekezet tisztviselői vagyunk-e vagy nem, azt egyházi alkotmányunk mondja meg és nem Schwindel. Egyházi alkotmányunk szerint lel­kész és tanító tisztviselői az egyháznak, ahogy azt p. o. D. Stráner Vilmos, a gyakorlati teológia tanszékének volt tanára, egy helyen mondja: ,,Az egyházközség kormányzása az e célra elhivatott egyé­nek, az egyházközség tisztviselői által történik. Ilyenek: a lelkész, a felügyelő, a tanító stb.“ Különben az ember értékét nem a megbízatás, nem a hivatal és nem a cím határozza meg, hanem az, hogy mennyire van hasz­nára egyházának, hazájának és az emberiségnek. Hogy Isten előtt mik vagyunk, azt Pál apostol mondja meg a Rómaiakhoz írt levelé­nek 3. fejezetének 23. versében. 4. Az isteni megbízatást nem vonjuk kétségbe. Mi tanítók is az egyetemes papság elvéből kifolyólag mint Isten megbízottjai né­zünk szemébe és öleljük magunkhoz a gondjainkra bízott gyermek­sereget, melynek mindegyik tagja Isten képére van teremtve. Krisz­tus parancsa elhallatszik hozzánk is. 5. Tudjuk, hogy az Egyház lényegéhez tartozik az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása. De nem szabad elfelejtenünk, hogy — mint fentebb kimutattam — Luther idejében mennyire fontos volt a tanítói hivatal, továbbá az egyházi ének és zene. Ma is pedig mennyire az egyház lényegéhez tartozik a belmissziónak és kari- tásznak százféle ága és iskolaügyünk korszerű fejlesztése és evan­géliumi jellegének kídomborítása. Sok helyen a szószék — bár közvetlenül a padok felett van — mégis olyan messze van a hívek­től, hogy nem értik meg az ígehirdető lelkészt. Itt a lelkész tényleg ,,a gyülekezet felett áll“. Űr tátong a lelkész és a hívek között. Hi­ányzik az iskola, a tanító előkészítő, közvetítő munkája. Az iskola nem készítette elő, nem művelte ezeket a szíveket, hogy olyanokká váljanak, mint a bibliai magvető ,,jó“ földje. Lelki szemem előtt áll boldogult jó anyám, mikor este lefekvés előtt ágyunk elé ült, a jó Istenről és a gyermekeket őrző angyalok­ról mesélt. Ma is magam előtt látom első tanítómat, boldogult Zipser Róbertét, amint megrázó erővel Dávid és Góliát, más alkalommal Jézus szenvedésének történetét tárgyalta és olyan hatást váltott ki, hogy az egész osztály sírva fakadt. És magam előtt látom jóságos lelkipásztorunkat, Stettner Gyulát, amint egy nyári vasárnap dél­utánján Jeruzsálem pusztulásáról mesélt a vasárnapi iskolában. Ma is emlékszem erre a tanításra, míg ennek a neves lelkésznek egyet­lenegy prédikációjára sem emlékszem. Ezeket azért említem meg, hogy rámutassak arra, miszerint az igehirdetés eredményessége sok­szor az iskola, a tanító munkájától függ. 6. Leginkább azon csodálkoztam, hogy cikkíró még a hitetlen lelkész és hitetlen tanító között is keres különbséget. ,,A lelkész, még ha hitetlen is, az Egyház mellé áll, mert úgy gondolja, hogy az Egyház megszűnése az ő hivatalának, tehát ekszisztenciájának meg­

Next

/
Thumbnails
Contents