Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 2. szám - Graf Samu: Veszedelmek a zsinat körül

39

Isten által az Egyháznak adott megbízásból, tehát ez a hivatal nem tartozik az egyház lényegéhez . .én azt hiszem, ez a felfogás ellentétben áll egyházi közvéleményünkkel. Hivatkozom arra, hogy egyházunk számottevő tényezői milyen fontos intézménynek tartják az evangélikus iskolát, mennyit kívánnak annak munkásaitól: a tanítóktól és tanároktól. Hivatkozom D. Kapi Béla püspök úrnak a tanítói körzeti konferenciákon a tanítói hivatásról mondott, előttünk örökké emlékezetes szavaira. Hivatkozom továbbá ugyancsak Kapi Béla püspök úrnak 1286/V./1927—28. számú körlevelének következő mondatára: . . . ,,Ezen megállapításból sokféle következtetést vonhatunk le. Mindenekelőtt azt, hogy egyházpolitikánk központjává kell állítanunk iskolapolitikánkat. Öntudatos tervszerűséggel határozott programm megvalósítását szolgáló financiális erőkoncentrálással emelnünk kell iskolánk szintjét . . .“ Hivatkozom D. Dr. Rend- torffnak, a Gusztáv Adolf Egyesület volt nagynevű elnökének szavaira, melyeket négy évvel ezelőtt a kerületi közgyűlés alkalmával a soproni evangélikus népiskola dísztermében az ott egybegyűlt lelkészekhez és tanítókhoz intézett. Többek között azt mondta: ,(Kirche und Schule sind wie Mann und Frau in der christlichen Ehe, sie gehören zusammen; sie sind einander nicht untergeordnet, sondern beigeordnet. . .“ (Templom és iskola mint a keresztyén házastársak összetartoznak; egymásnak nem alá, hanem egymásnak mellé vannak rendelve.) És hivatkozom még Luthernek azon ismeretes kijelentésére, hogy nem tudná hamarosan megmondani, melyik hivatal fontosabb: a lelkészi (igehirdetési) vagy tanítói hivatal. Ezzel nyilván mindegyik hivatal fontosságára akart rámutatni. Ezzel kapcsolatban idézem még Luthernek egynéhány az iskolára vonatkozó kijelentését: 1523-ban iskolaépítés miatt ír Eísenachba: ,,Semmi sem bír nagyobb fontossággal, mint az ifjúság nevelése. Ennek elhanyagolása veszedelmet jelent az evangéliumra.“ 1524-ben kiadta: ,,A német városok tanácsosainak, hogy keresztyén iskolákat létesítsenek és azokat fenntartsák“ című írását, mely megadta a lökést ev. népiskolák létesítéséhez is. 1526. nov. 22-én Luther azt írja a választófejedelemnek: ,, . . . als ihr oberster Vormund möge der Kurfürst die Städte zwingen, Schulen und Predigtstühle zu halten.“ Ezekből azt láthatjuk, hogy Luther az iskolát mégis az egyház lényegéhez tartozónak ismerte el.

3. A tanítói javaslat célja Niederland szerint az is, hogy ,,a lelkész és tanító közti erőszakos különbségek eloszlattassanak“. Ezzel Niederland korántsem azt akarja mondani, hogy nincsen különbség és ne legyen különbség lelkész és tanító között. Jól tudjuk, hogy a lelkész a gyülekezet egyházi elnöke, valamint az iskolaszék egyházi elnöke. Tudjuk és elismerjük azt is, hogy quaüfikációja magasabb a tanítóénál. A tanítóság nem gondol arra, hogy a lelkészek ezen jogait csorbítsa. De ez nem zárja ki azt, hogy mi ne kérjünk hivatásunk fontosságának megfelelő képviseleti helyet az egyházkormányzatban. Mikor mi jogot kérünk, nem kívánjuk mások törvényes jogainak csorbítását. Mi csak az „erőszakos" különbségek eloszlatását kérjük. Hogy sok helyen ilyenek is vannak, azt cikkíró is bebizonyítja, mikor a lelkészi és tanítói állás között fern-