Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 2. szám - Graf Samu: Veszedelmek a zsinat körül

36

ményt tudnánk elérni. De a nyolc osztályt egy tanerő kezében nem tudnám elképzelni. Mert, ha így akarnók megoldani, ez ismét párhuzamos osztályrendszerre, illetve anyagbeosztásra vezetne s tulajdonképen nem tenné igazán nyolcosztályúvá a népiskolát. Két tanerő kezében lehetne csak igazi eredményt elérni. Ez az elgondolás is megvitatásra vár egyetemes tanítógyülésünkön s még ezzel kapcsolódó több más, hasonló javaslat.

Hogy a népiskola ilyenértelmű fejlesztése mellett annak életre kiható szerepe a mainál sokkal nagyobb jelentőségű lenne és a mainál sokkal nagyobb érdeklődést keltene a népiskola ügye iránt a társadalom szélesebb köreiben is, az kétségtelen.

A magasabb nemzeti műveltség elemeinek nyújtásával könnyebb lenne egységes nemzeti irányban fejleszteni a társadalom életfelfogását, politikai meggyőződését. Erre vezető eszközeinkkel: a nemzeti öntudat, erős nemzeti érzés felébresztésével nyolc esztendőn át hatást gyakorolva a gyermekre, biztosabb alapra helyezhetnők az állampolgári nevelés, a nemzeti öntudat megerősítésének ügyét.

Mindezekkel együtt jár (sőt előtte kell járnia) a tanító sorsának rendezése is. Nem való egy rövid bevezető cikk keretébe mindezeknek további részletezése.

Csak gondolattöredékek, forgácsok ezek, amelyekkel rá akartam mutatni e kérdések fontosságára s arra, hogy közöljenek olvasóink, munkatársaink is elgondolásokat e kérdések egyes részleteiről, hogy azokat nyilvánosságra hozva, elősegíthessük velük az egyetemes megmozdulás sikerét, céljának megvalósulását és ezzel magyar nemzeti műveltségünk és boldogulásunk emelését és megvalósulását. S. B.

Veszedelmek a zsinat körül.

(Válasz Gyarmathy Dénes cikkére.) írta: Graf Samu, Sopron.

Gyarmathy Dénes lelkész úrnak „Veszedelmek a zsinat körül“ című és' a „Keresztyén Igazság“ 12. számában megjelent cikke megütközést keltett a tanítóság körében. Arra a tanítóság el volt készülve, hogy zsinati javaslatai nem fognak osztatlan tetszést kelteni, kivált ott nem, ahol a tanító munkáját nem ismerik, valamint ott sem, ahol a tanítóság egyházépítő munkáját nem akarják elismerni.

De, hogy zsinati javaslatok, mint „idegenfajú vérnek az egyház vérébe való behatolása veszedelmet rejtenek egyházunkra“, arra senki sem gondolt.

Ha veszedelem van, félre kell verni a harangokat, sőt annak, aki a vártán áll, ez kötelessége is. De viszont a vártánállónak előbb meg kell győződnie, hogy tényleg tűzvész van-e és nem ártatlan pásztortűz, vagy szerény mécses-e az, amit tűzvésznek lát.

Gyarmathy Dénes lelkész úr megkongatta a vészharangot a tanítói kívánságok hallatára, pedig a tanítóságnak eszeágában sincsen