Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 6. szám - Kántori rovat
191 S ha már most az egységes nyelvű német evangélikusság nem tudott a Kernlied-jeivel révbe jutni, még nehezebb lesz ez a mi háromnyelvű gyülekezeteinknél, ahol kevés híján háromszáz melódiáról van szó. Aki ismeri hazai énekügyünket, az tudhatja, menynyit kellett annakidején küzdeni, kapacitálni, alkudozni a magyai- német-tót melódiák és variánsok egyeztetése miatt, míg az Egyetemes Korálkönyvet sajtó alá lehetett adni. Ezt is, miként a Melo- dienbuch-ot, sok támadás érte hol más egyházkerületekből, hol nemzetiségi vidékekről, sőt még egyes konzervatív s a saját helyi dallamaikhoz ragaszkodó gyülekezetek (v. kántorok) részéről is. A mi egyházi énekügyünk tehát nagyon is nyílt kérdés, s az a bizottság, amely itt igazságot fog tenni s tiszta, végérvényes munkát akar végezni, nagyon kemény fába fogja fejszéjét vágni. De fontos az ügy s végcélja: a lelkek egybeforrasztása egy érzésben, mely hatalmas unisonoban szárnyaljon mindnyájunknak ajkáról a magasságos mennyekbe. Ez a magasztos cél vezérelje a mi énekügyünk harcosait is, mikor e mélyen szántó nagy kérdésben kimondják a döntő szót. Kárpáti Sándor. * A ritmikus korái problémái.*) írta: Gárdonyi Zoltán dr. Amikor egy zeneműben megkülönböztetünk melódiát és ritmust, voltaképen igen hasonlóan járunk el ahhoz, amikor pl. egy piros almánál megkülönböztetjük a piros színt az almaalaktól. Amint a piros almánál a természet nem külön alkotta az almaalakot és külön a piros színt, ugyanúgy a zeneműnél a szerző képzeletében sem külön születik a melódia és külön a ritmus, hanem mindkét esetben első az egységes egész, amelyre csak másodlagosan alkalmazza az elemző ész a maga kategóriáit. A „ritmikus korái“ elnevezés nem a korálok külön fajtáját jelöli, szemben holmi ritmustalan korálok- kal, mert ritmustalan korái nincs is. Még az ütembeosztást és méretviszonyokat a lejegyzésben nem ismerő gregorián korái sem adható elő a hangok hosszúságának bizonyos rendezettsége nélkül. Az evangélikus korálok pedig már mind oly időben keletkeztek, amikor a ritmus írásbeli rögzítése ugyanúgy ki volt fejlődve, mint a melódiáé. Ha tehát a koráldallamoknál melódia és ritmus együtt születik, úgy a „ritmikus“ elnevezés egyrészt arra való, hogy a figyelmet ráirányítsa a korái ritmusbeli oldalára, másrészt pedig arra, hogy a régibb koráloknál utaljon a történeti fejlődés azon szakára, amikor még melódia és ritmus a maguk eredeti szerves egységében voltak használatosak. Köztudomású ugyanis, hogy a XVIII. század első negyedében az evangélikus korálok lényeges átalakuláson mentek keresztül. Addig a dallamokban hosszú és rövid hangok a legkülönfélébb méretviszonyok keretein belül élénken váltakoztak. 1700 körül indúl meg az a mozgalom, amelyik a művészi képzelet által egységesen, dallamostól-ritmusostól alkotott koráldallamokban egyrészt *) Jelen cikkel eleget akarunk tenni az „Evangélikus Népiskola“ folyó évi áprilisi száma Kántori Rovatában közölt ama Ígéretünknek, mely szerint elvi szempontjaink kifejtése végett visszatérünk a ritmikus korái ügyére. A rovatvezető.
