Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 5. szám - Sátory Vilmos Nemzetnevelés
134 legyenek, gondoskodnia is kell arról, hogy ilyenekké válhassanak. A nevelést már régen állami feladatnak ismerték el és az államok viselték is ezt a kötelességet. De éppen, mivel kötelességnek tartották, szívesen átengedték a felekezeteknek és községeknek. Ma nem kötelességből, hanem a saját jól felfogott érdekében nevelik az államok polgáraikat. Azelőtt nevelési ideálunk a tökéletes emberi jellem volt, általánosan emberi jellem; mely természetesen a hazafias érzést is magában foglalta. Ma kissé módosul a célkitűzés. Ma speciális nemzeti jellemre van szükség. A ma polgárának uralkodó jellege a nemzeti célok felé való beállítottság legyen. Mindenki elsősorban a létért küzdő nemzetének tagja s csak másodsorban általános emberi célok felé tartó ember. Azelőtt az államoknak volt közoktatásügyük és közoktatásügyi minisztereik, ma a dolgok lényege szerint nemzetnevelés és nemzetnevelő miniszter léptek ezek helyébe. Hogy a nemzetek milyen komolyan veszik eme feladatukat, az azonnal szembetűnik, ha pl. a német nevelésügyi folyóiratokat szemléljük. Minden és mindenütt a nemzetért, a nemzeti célok szolgálatában történik. Egyetemi tanárok s a legnevesebb pedagógusok cikkeznek az új és szükséges embertípusról és a mai kor nevelői célkitűzéseiről, E. Spranger „der politische Mensch“-nek nevezi a ma és jövő emberét; nem érti azonban ezen az elnevezésen a politizáló, főkép nem a napi politikába mélyedő embert, hanem a nemzeti nagy politika iránt érzékkel és érdeklődéssel bíró s a nemzeti célok felé haladó típust. Minálunk is átvette már ez a felfogás az uralmát. Illetékes helyről már sokszor elhangzott az a kijelentés, hogy a nemzet életét,, ismeretét, szeretetét kell egész nevelési és oktatási rendszerünk tengelyébe állítani. — A mi iskoláink jók voltak, nevelésünk eredményes volt általános emberi szempontból. Olyan látókört, általános műveltséget, intelligenciát adtak, mely európai viszonylatban ritkította párját. Ennek volt az eredménye, hogy a magyar közép- osztály -— olyanok állítása szerint, akiknek volt alkalmuk összehasonlításokat tenni — műveltebb, több és megbízhatóbb ismerettel rendelkező, mint a nyugati nagy és gazdagabb államok hasonló osztályai. De ebben a műveltségben a nemzeti rész csak függvénye volt az általános emberi műveltségnek. Helyes tehát, hogy most ez az utóbbi legyen a domináló s az előbbi inkább keret és kiegészítő elem műveltségünkben. A nagyobbmérvű nemzeti műveltség az egyénnek nem lehet ártalmára, mert a mai lehetőségek alig nyitnak valaki számára alkalmat, hogy hazáján kívül találjon elhelyezkedést. Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az egyénnek, hogy maga is boldoguljon és az állam szempontjából is konstruktiv polgár legyen? A két szempontnak szinte azonos követelményei vannak, mert az államnak is érdeke, hogy polgárai egyénileg boldoguljanak. A kenyérkereseti elhelyezkedésért soha nem volt oly nagy verseny mint ma. így természetes, hogy minden pályán nagy szelekció válogatja ki a legkiválóbbakat. Csak az számíthat kenyérre, aki kiváló készültséggel, alapos tudással és előnyös jellemvonásokkal
