Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 5. szám - Sátory Vilmos Nemzetnevelés
133 halálra megy. A gyenge, készületlen egyén és szervezetlen közület kérlelhetetlenül elbukik. Természetes tehát, hogy a küzdők minden erejüket számba veszik s minden erőforrást kiaknáznak. Csodálatos erőfeszítéseket és szervezési folyamatokat látunk ma a nemzetek életében; nemcsak honvédelmi, de gazdasági, kulturális, technikai és társadalmi téren is folyik az erőgyűjtés. A szükség kitermeli az erőket. De éppen úgy kitermeli az alkalmas vezéregyéniségeket is. Milyen kétségbeejtő vajúdás egy-egy nép sorsa, míg elhivatott vezérére talál! S mily határozottan, céltudatosan halad rendeltetése történelmi útján, ha azt megtalálta! A céltudatos haladásnak egyik legtermészetesebb alapfeltétele az erők egyesítése. Ennek elérésére szolgálnak azok a különféle szervezetek, melyek az iskolai ifjúságtól kezdve a hadastyánokig egységekbe tömörítik a polgárságot s egységes irányítás által nagy erőtömegekké kovácsolják azt. Ez már nem egyszerű pártmozgalom sem Olasz-, sem Németországban, ez egy-egy nemzetnek öntudatos felkészülése a harcra s elindulása boldogulása s jövője útján. A középkorban is sietett az egyén közületekbe tömörülni, mintha félt volna az egyedülléttől és az egyéni külön küzdelemtől. Ma ugyanazt látjuk, de nem azonos okból. Ma már áldozat az egyéniség feladása, vagy csak egy közület korlátainak való alárendelése, mégis megtörténik az életküzdelem szükségszerű parancsszavára, mert ma az egyén magában nem tudna boldogulni. Ezek a szervezetek küzdenek tagjaik azonos érdekeiért s ha az érdek egyetemes állami érdek, nemzeti egységbe forrva harcolnak érte. A mai nehéz kor hozta magával e jelenséget, joggal tekinthetjük azért korunk egyik vezéreszméjének a polgári tömegek megszervezésének és küzdelembe vetésének szándékát. Ámde a sok partikuláris, vagy egyetemes érdek által létrejött szervezet embertömegei használnak-e az államnak? Nem veszélyeztetik-e a nemzeti érdekeket, még ha esetleg azokért egyesültek is? Mindenképen haszon származik-e működésűkből? — Bizony nem, ha azok a tömegek olyanok, amelyek — mint ahogy Madách színjein látjuk — a demagógia hatása alá kerülhetnek s így esetleg állami érdek ellen is felhasználhatók. Az állam csak úgy nézheti nyugodtan s számíthat alkalomadtán a különféle szervezeteire, ha ezek olyan összetételűek, hogy kizárt dolognak vehető a szélkakas- szerű felfogásváltoztatás. A múltból közismert igazság, hogy a tömeghangulat kiszámíthatatlan és gyorsan változó. A jövő hasznos tömegei, ideértve a szervezeteket is, nem lehetnek ilyenek. Nem a tömeghangulatnak kell lefelé terjednie s az egyént magával ragadnia, hanem az egyénben kell világos célkitűzésnek élnie és az egyén adja össze célját és erejét önként az azonos felfogású egyénekével, hogy a tömeg nagy ereje a célokat valóra válthassa. így születik meg olyan közület, mely hasznos és megbízható, mert csupa öntudatos, világos látású molekulából, azaz egyénből áll. Másként szólva, ma minden államnak öntudatos, fegyelmezett, gondolkodni és engedelmeskedni tudó polgárokra van szüksége. És itt kapcsolódik bele fejtegetésem a pedagógiába. Minthogy az állam érdeke, hogy polgárai mennél értékesebbek
