Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 1. szám - Kuszák István: Elvész a tudomány nélkül való nép
11 evangélikus tanítóság maradéknélkül való — de igazán őszinte — közösségét jelentse. Ezt kívánja mindnyájunk érdeke! Higyjétek el, ha élő valósággá válik bennünk a tudat, hogy mi egységesen álljuk a nemes harcot, akkor könnyebbé válik minden terhűnk, akkor nem fog oly égőn fájni a sok sérelem, nem fog fájni a ,,Keresztyén Igazság“ cikke (1. évf, 12. sz.) még akkor sem, ha szerinte: ,,Egészen másként áll a dolog a tanítói hivatallal.“ — Az egység tudata feledtetni fogja velünk, hogy becsületes őszinteséggel felajánlott erőinket nem méltányolták az értéknek megfelelően. És fogunk tudni őrködni azon, hogy egyéni érvényesülések érdekében senkit mások szekere elé ne fogjanak. Be fogjuk bizonyítani, hogy nem a letördelt darab kenyérért vagyunk hű evangélikus tanítók, hanem lelkünk benső éi- zése kényszerít Lutherániánk kebelébe. (Karácsonyi égi szózat légy úrrá az emberi lelkeken . , . „Békesség a földön, az emberekhez jóakarat!“ ... És megértés!!) Bajtársak! Érezzétek hát, hogy összetartozunk! Lelketek kincseit adjátok a közös oltárra, jóságos szívetek melegével találjatok rá módot, hogy az összetartozandóságnak látható jelét is adjátok s ha seregszemlére hív a szózat, döntsetek le minden akadályt, hogy bizonyságtételt tehessetek! Legyetek kitartó harcos bajnokai minden nemes eszmének. Karoljátok fel az „Evangélikus Népiskola" ügyét. Legyen ez közöttünk az állandó kapocs. Beszédes lapjain ez hozza felénk az alföldi tanyák rezgő nyárfásainak muzsikájában a magyar rónák suttogását s vigye oda egetverő büszke bérceink sziklahátán visszhangra verődött magyar fájdalom sikoltását! Eme gondolatoktól áthatva, hitben erősödve, új reményekkel telve: Magyar tanítótestvéreím, nektek és szíveitek szeretteinek, Istentől áldott, boldog új évet kívánok! vitéz Szügyi Károly, orsz. evang. tan.-egyes, titkár. Elvész a tudomány nélkül való nép, írta: Kuszák István. A rádió példájára tartsuk meg most mi is lapunk mikrofonján keresztül az iskolánkívüli népművelés ezévi első félóráját. . . ... A felnőttek oktatásának problémája szinte egyidős az emberiség történetével. A Louvre múzeumban őrzőt Prisse-féle papy- ruson, melyet a világ legrégibb meglévő írásának tartanak s amely a Kr, e. 3400 körül élt Ptáhotpu királynak az utasításait őrizte meg az utókor számára, ez a mondat is olvasható: „A tudomány hasznos, mert a jónak megismeréséhez vezet, tehát tanuljunk és tanítsunk.“ Egész világosan beszél a felnőttek oktatásáról egy másik papyrus, melyet Amenofis király idejéből származtatnak. Ez He- liopolisban és egyebütt is felállított és pazar bőkezűséggel berendezett épületekről és könyvtárakról szól, ahol papok és bölcsek
