Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 1. szám - Kuszák István: Elvész a tudomány nélkül való nép
12 tanították az odasereglett embereket. Feltaláljuk a szabadoktatás nyomait a zsidók őstörténetében is. Kétségtelen, hogy az emberiség első szabadoktatói a vallásalapítók és próféták voltak, akik valláserkölcsi elveik közlésén kívül bizonyára egyéb ismereteket is nyújtottak. Tudjuk, hogy az Ószövetség is több helyen tesz említést arról, hogy vándorpróféták (Illés, Elizeus) járták be az országot, akik tanították a népet. És így végigmehetnénk az emberiség történelmén — elkezdve az első görög vándortanítókon, akik a határozott irányú szabadoktatás úttörőinek tekinthetők s folytatva a Rómában fellépett Augusztinussal, aki a felnőttek oktatásának szabályait először foglalta könyvekbe, egészen a dán Grundtvégíg, aki az első népfőiskolát a múlt század elején felállította —, úgyszólván minden számottevő népnél megtaláljuk a szabadoktatás bizonyos megnyilvánulási formáját. Hazánkban a szabadoktatás kezdete összeesik első királyunk uralkodásának idejével. Kétségbevonhatatlan adatok vannak arra nézve, hogy Csanádon, Gellért püspök székhelyén, ahová az előkelő nemesek felnőtt fiaikat elvitték, tanították a szabad mesterségeket. Hasonló feljegyzéseket találunk az akkoriban alakult káptalani iskolákkal kapcsolatban is. Pl. a Benedek-rendiek pannonhalmi iskoláit világi ifjak is látogatták. Érdekes adatot olvashatunk a magyar szabadoktatás múltjával kapcsolatban az 1389-ben alapított budai egyetemre vonatkozó feljegyzésekben. E szerint az egyetem későbbi idejében a kitűzött órákra a diákokon kívül az egyetem csarnokában Ulászló király, főurak, előkelők mind megjelentek. A reneszánsz se ment el hatástalanul a magyar szabadoktatás felett. Mátyás király idejében ala> kult a Dunai Tudós Társaság Budai Fiókja, mely a művelődni vágyó előkelőket gyűjtötte egybe. Mindezek kétségbevonhatatlan bizonyítékok arra nézve, hogy a felnőttek oktatása Magyarországon sem újkeletű probléma. Az ískolánkívüli népművelés gondolata azonban olyan formában, melynek megvalósítása komoly eredményekkel járt, csak a múlt században vetődött fel először. Az „Ískolánkívüli népművelés“ kitétellel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a ,,nép“ szócskán van a hangsúly. Amikor ebben a vonatkozásban népről beszélünk, legelőször is a bogárhátú falvak barnaképű magyarjaira kell gondolnunk. Azokra a keménykötésű férfiakra, akik korán reggel ott állnak ekéjükkel a barázdában s miután elmondják imádságukat a földért, nekigyürkőzve törik a rögöt, hogy az megteremje számukra is, számunkra is a mindennapi kenyeret. És ugyanakkor gondolnunk kell ennek a ,,nép“-nek leányaira s asszonyaira, akiktől azt kívánjuk, hogy egészséges nemzedéket neveljenek s mint ídeálízmus, ön- feláldozás és hősiesség olvadjanak bele a gyermek-, ifjú- és férfi- lelkekbe. Valaki ezt a gondolatot így fejezte ki: ,,Az ískolánkívüli népművelés a nemzeti tradíciók oszlopának, a török hódoltság hősi kítartású rabjának, a méltatlanul elhanyagolt jobbágynak, a világháború legkötelességtudóbb és legértelmesebb katonájának s legtöbb áldozatot hozó asszonyainak továbbművelését jelenti elsősorban.“
