Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 4. szám - Tarlózás
109 denik hoz számodra valami ajándékot, amitől gazdagabb lesz a szíved. Keresed-e a Te ajándékodat, a gyermekszemek ragyogó világában? Mit hoztak Néked? Az apró emberkékben csak ellenséged látod? Kik naponként nyűvik idegszálaidat. Vagy az ,.Emberkét" is, ki nagy elfoglaltságában gyámoltalanságában Tőled várja, hogy melengesd, szépítsd az élet fácskáját? Rádiód keresőjét forgatod, hogy a kívánt hullámhosszat megtaláld . . . Hát szíved keresője fel van-e hangolva az embertestvérek megbecsülésének hullámhosszára? Nem elég ismerni, érteni is kell a gyermeket! Rád is csak a külsőségek hatnak? ,. . Egy híres író igen szép és tartalmas előadásán voltam. Előadás végén egyik barátom így szólt hozzám: „Láttad, milyen csúnya, himlőhelyes arca van?" Mindössze ennyi megjegyzése volt az élményszámba menő előadásról. Ez az ember, egy másik ember külső csúnyasága miatt elvesztette annak lelki szépségeit. Van-e sok szegény, csúnya tanítványod? Csillagnéző, csodaváró vagy-e? Szívedben égnek-e még a gyönyörű tüzek, melyeket Isten gyújtott benned? Az ifjúság a remény, a tudás — a hit lobogó tüzei? >*: Az a kérdés: mi számodra a karácsonyi örömhír? Földi ajándék- várás, nagyszerű kirakatlátványosság, vagy csendes hálaimádság? Gyönyörűség nézni, meghitt beszélgetések nyomán, gyermekszemekbe kúszó apró szeretetlángok fellobbanását. Láttad-e már? Hí Észrevetted? Minden szavad különös súlyt nyer, ha azokat életed példája támogatja. # Szép csendesen, mint a téli alkonyban kihúnyó fények, elhomályosul a Te tüzed. Végül csak húnyó zsarátnok leszel a sízürke hamu alatt. Ne fájjon ez Testvér! Égnek a csillagok! Égnek már lángoddal gyújtott új tüzek. Hí Mi a tanítás végcélja? Megtanítani az embereket, hogy nincsenek egyedül. Hí s Legtöbbször azért nem ismerjük egymást, mert nem látjuk meg embertestvéreink jóságát.
