Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 3. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Szövetségi ülések
91 lyettünk, mert úgy járhatunk, hogy mindenki a másikban bízva, otthon marad és kudarc lesz nagy megmozdulásunk vége! Ezt ugyebár senki sem akarhatja. Mert akkor aztán igazán jóéjtszakát a hetedik fizetési osztálynak is, meg az értékegységnek is! És szüksége van a Szövetségnek arra az egy pengőre is. Azért állapította meg ilyen csekély összegben a részvételi díjat, hogy ezekben a nehéz időkben ezt az áldozatot még a legszegényebb is meghozhassa a tanítói közösség oltárán. Ezt kivétel nélkül fizessük be még abban az esetben is, ha előreláthatólag egészen biztosan otthon kell majd maradnunk. Hogy pedig az 1—1 pengős beküldéssel, a jelentkezéssel és a tagsági jegyeknek kiküldésével járó munkát és költséget apasszuk, ajánljuk a következőket: Minden tantestület egy összegben küldje be a részvételi díjat pontos névjegyzékkel. Csekk: 54.554. ,,Magyar Tanítók Országos Szövetsége". A névjegyzék pedig: Tanítók Szövetsége Budapest, Magyar utca 38. címre küldendő. A Szövetség meg majd egy borítékban megküldi a tagsági jegyeket a taggyüjtő címére, aki azokat szétosztja a kartársak között. A cél legbiztosabb eléréséhez felvetem a következő gondolatot. Minden egyházmegyei egyesület elnöke körirat vagy nyomtatvány útján kérje a tagjait, hogy az 1—1 pengőt a pénztárból egy összegben előlegezhesse és az egész egyesületet egyszerre bejelenthesse úgy, hogy a Szövetség a jegyeket azért községenként és tantestületenként majd kiküldi. Aki ezen felhívásnak pl. nyolc napon belül ellent nem mond, ellene nem tiltakozik, bejelentendő volna az elnök részéről. Az érdekelt tanítóság megnyugtatására még közlöm azt is, hogy az 0. R. T. B. a közeli időben kisebb küldöttséggel fogja megkeresni a kultuszminisztert a VII. fizetési osztály ügyében. * Ha a karácsonyi ülésekkel kapcsolatban még az Eötvös-alap és a Kalász Rt.-ról is röviden megemlékezem, teszem ezt azért, hogy tanítóbaj társaim szíves figyelmét és támogató készségét ráirányítsam két olyan intézményre, melyek minden dicséretet megérdemelnek. Az Eövös-alap a magyar tanítóságnak egyetlen közjóléti intézménye. Csak az tudja igazán méltányolni, akinek már módjában állott nagy áldását igénybe venni. Akinek főiskolás gyermeke van Budapesten, az nemcsak nagy anyagi tehertől való megkönnyebbülést érez,, hanem teljes megnyugvást is ama biztos tudatban, hogy gyermekét a Tanítók Házában olyan jó helyen tudja, ahol kifogástalan teljes ellátáson kívül állandó szülői felügyelet gondossága alatt is áll. Hogy ez egy nagy városban mit jelent, ahol ezer veszedelem és kísértés leselkedik a tapasztalatlan, veszedelmes korú fiatalságra, nem fejtegetem bővebben. Mi, akik évtizedek óta tagjai vagyunk az Eötvös-alapnak és minden alkalommal a Tanítók Házában szállunk meg, úgy érezzük, hogy ebben a házban valósággal otthon vagyunk. Ellátásért annyit fizetünk itt naponta, hogy más szállóban ez borravalóul sem lenne elég. És csak a statisztika tudna pontosan számot adni, hány tanítóözvegyet, árvát segített meg ez a jóléti intézményünk és hánynak adta vissza egy összegben azt, amit tagsági díj címén évtizedek alatt
