Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 3. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Szövetségi ülések

90 Aki figyelemmel kíséri az Egyetemes Tanítógyűlés programját, bizonyára megelégedéssel fogja megállapítani azt, hogy a vezetőség bölcsen válogatta meg az előadások tárgykörét. Minden érdekel és joggal érdekelhet is bennünket. Ezzel kapcsolatban azonban megmondjuk azt is nyíltan és őszin­tén, hogy minket nem államiakat most ez egyszer kivételesen és első­sorban az anyagi kérdések érdekelnek. Senki sem fogja tőlünk rossz néven vehetni, hogy a mai nyomasztó viszonyok megélhetési nehéz­ségei és a minket állandóan nyomorban tartó példátlan igazságtalan­ság és méltánytalanság közepette állandóan az anyagi kérdést hor­dozzuk mindenhová és azt toljuk előtérbe, mert hiszen Gömbös Gyula őexcellenciája is azt mondotta nekünk, hogy üres, korgó gyomorral nem lehet tanítani! Mi ehhez még hozzátesszük azt is, hogy ilyen nyo­masztó érzések mellett nagy tömegeket megnyugtatni és lelkesíteni sem) lehet egy nagy nemzeti egységnek a gondolatával. Mi úgy érezzük, a IX. Egyetemes Tanítógyűlésnek legfőbb célja az, hogy nyílt színen őszintén és leplezetlenül feltárja a legilletéke­sebb fórumok előtt üszkös sebeinket és a legilletékesebb faktorok lelkíísmeretét irgalmassá tegye, hogy sebeinkre gyógyító írt adjanak. De most már nemcsak szóval, biztató ígéretekkel, hanem kézzelfog­ható, igazságot tévő tettekkel. És én hiszem, hogy ennek a nagygyűlésnek meg lesz az áldott gyümölcse. Hiszen nem kell mást tenni, mint az egyenlő elbánás elve alapján igazságot szolgáltatni annak a hatalmas és értékes gárdának, mely hat év óta ennek a tej jel-mézzel folyó Kánaánnak legdrágább kenyerét eszi. Szállítsa le a magas illetékes hatóság az értékegységet, amire ismételten határozott ígéretet hallottunk és nevezzék ki haladékta­lanul visszamenőleg az arra jogosultakat és érdemeseket a hetedik fizetési osztályba és máris teljes megnyugvást hoztak a nem állami tanítóság soraiba. Ha „elmaradt kinevezések", avagy „elmaradt elő­léptetések" utólagosan is jóvátehetők, akkor nagyon könnyen megte­heti a magas hatóság a tanítóságnál is, mert hiszen az ehhez szük­séges összeg mindenkor felvétetett a költségvetésbe és így arra a fe­dezet is meg volt. Nagyon természetes, hogy az Egyetemes Tanítógyűlés eredmé­nye nagyrészben, ha nem is száz százalék erejéig, a mi kezünkbe van letéve. Ha valamennyien elmegyünk, ha külső formájában imponáló tömeggel demonstráljuk a magyar tanítói oszthatatlan egységet, nem­csak a Szövetség érdemes vezetőségének adunk biztos hátvédet, ha­nem döntő hatást fogunk gyakorolni hatóságra és közvéleményre egy­aránt. Ezt a gyűlést a Szövetség csak akkor rendezheti meg, ha még február hó folyamán kellő számú jelentkező lesz, mely biztosítja úgy az erkölcsi, mint pedig az anyagi sikert. Nem lehet elég, hogy ezen a nagygyűlésen csak néhány száz tanító vonuljon fel. Itt ezrek kel­lenek! És éppen a mi, a nem állami tanítók soraiból! Csak nem tesz- szük magunkat nevetségessé? Feltétlenül úgy készülődjünk, hogy valamennyien ott leszünk! Ezt az anyagi áldozatot is még meg kell hoznunk a biztos siker remé­nyében. Ne várjuk azt, hogy a gesztenyét majd mások kikaparják he­

Next

/
Thumbnails
Contents