Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 3. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Szövetségi ülések
90 Aki figyelemmel kíséri az Egyetemes Tanítógyűlés programját, bizonyára megelégedéssel fogja megállapítani azt, hogy a vezetőség bölcsen válogatta meg az előadások tárgykörét. Minden érdekel és joggal érdekelhet is bennünket. Ezzel kapcsolatban azonban megmondjuk azt is nyíltan és őszintén, hogy minket nem államiakat most ez egyszer kivételesen és elsősorban az anyagi kérdések érdekelnek. Senki sem fogja tőlünk rossz néven vehetni, hogy a mai nyomasztó viszonyok megélhetési nehézségei és a minket állandóan nyomorban tartó példátlan igazságtalanság és méltánytalanság közepette állandóan az anyagi kérdést hordozzuk mindenhová és azt toljuk előtérbe, mert hiszen Gömbös Gyula őexcellenciája is azt mondotta nekünk, hogy üres, korgó gyomorral nem lehet tanítani! Mi ehhez még hozzátesszük azt is, hogy ilyen nyomasztó érzések mellett nagy tömegeket megnyugtatni és lelkesíteni sem) lehet egy nagy nemzeti egységnek a gondolatával. Mi úgy érezzük, a IX. Egyetemes Tanítógyűlésnek legfőbb célja az, hogy nyílt színen őszintén és leplezetlenül feltárja a legilletékesebb fórumok előtt üszkös sebeinket és a legilletékesebb faktorok lelkíísmeretét irgalmassá tegye, hogy sebeinkre gyógyító írt adjanak. De most már nemcsak szóval, biztató ígéretekkel, hanem kézzelfogható, igazságot tévő tettekkel. És én hiszem, hogy ennek a nagygyűlésnek meg lesz az áldott gyümölcse. Hiszen nem kell mást tenni, mint az egyenlő elbánás elve alapján igazságot szolgáltatni annak a hatalmas és értékes gárdának, mely hat év óta ennek a tej jel-mézzel folyó Kánaánnak legdrágább kenyerét eszi. Szállítsa le a magas illetékes hatóság az értékegységet, amire ismételten határozott ígéretet hallottunk és nevezzék ki haladéktalanul visszamenőleg az arra jogosultakat és érdemeseket a hetedik fizetési osztályba és máris teljes megnyugvást hoztak a nem állami tanítóság soraiba. Ha „elmaradt kinevezések", avagy „elmaradt előléptetések" utólagosan is jóvátehetők, akkor nagyon könnyen megteheti a magas hatóság a tanítóságnál is, mert hiszen az ehhez szükséges összeg mindenkor felvétetett a költségvetésbe és így arra a fedezet is meg volt. Nagyon természetes, hogy az Egyetemes Tanítógyűlés eredménye nagyrészben, ha nem is száz százalék erejéig, a mi kezünkbe van letéve. Ha valamennyien elmegyünk, ha külső formájában imponáló tömeggel demonstráljuk a magyar tanítói oszthatatlan egységet, nemcsak a Szövetség érdemes vezetőségének adunk biztos hátvédet, hanem döntő hatást fogunk gyakorolni hatóságra és közvéleményre egyaránt. Ezt a gyűlést a Szövetség csak akkor rendezheti meg, ha még február hó folyamán kellő számú jelentkező lesz, mely biztosítja úgy az erkölcsi, mint pedig az anyagi sikert. Nem lehet elég, hogy ezen a nagygyűlésen csak néhány száz tanító vonuljon fel. Itt ezrek kellenek! És éppen a mi, a nem állami tanítók soraiból! Csak nem tesz- szük magunkat nevetségessé? Feltétlenül úgy készülődjünk, hogy valamennyien ott leszünk! Ezt az anyagi áldozatot is még meg kell hoznunk a biztos siker reményében. Ne várjuk azt, hogy a gesztenyét majd mások kikaparják he