Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 1. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Dunántúli Bajtársak!
7 Az egyesületi életből, illetve annak fövezérségéből aktive kivált büszkeségünknek: Krug Lajosnak hervadhatatlan érdeme, hogy megteremtette az evangélikus tanítói egységet. Ez külső formájában tagadhatatlanul tényleg megvan, annak csak a belső tartalmát kell még csiszolni, céltudatosan mélyíteni és fokozatosan kimunkálni, hogy Egyetemes Egyházunk keretén belül kitermelhesse azokat a speciális értékeket, melyekre szükségünk van. Mi evangélikus tanítók Trianon előtt sem voltunk túlnagy számban. Most pedig ugyancsak megapadtunk. De, ha ez a hét- nyolcszáz főnyi lelkes csapat szívben, lélekben összeforrva egy egységes egészet képez, ha megértéssel és őszinte szeretettel egybeolvad, merem hinni, hogy elérjük azt, amire törekednünk nemcsak jogunk, de éppen evangélikus egyházunk jobb és szebb jövője érdekében egyenesen szent kötelességünk! Már az előbb mondottam, hogy a magyar tanítói jobb sors bele van ágyazva a magyar tanítói egységbe. Ezért én tántoríthatatlan híve voltam közéleti tevékenységem óta, az vagyok és maradok a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetségének és puritán jellemű, nélkülözhetetlen fővezérének: Rákos István elnöknek, mert meg vagyok győződve arról, ha 19.000 magyar tanító szíve egy egységes egészbe dobban, akkor kell, hogy a ridegségnek, a nemtörődömségnek a jégsziklái is megolvadjanak. Ha 19.000 magyar tanító türelme, kitartása és vasakarata egy egységes ökölbe szorul, akkor kell, hogy megpattanjanak az igazságtalanságnak a vaspántjai is és kell, hogy feltáruljanak a méltányosságnak, az igazságnak és a megértésnek az aranykapui. Tizenkilencezer magyar tanító őszinte bajtársi megértése, ösz- szetartozó önzetlen szeretete eloszlatja majd a sötét fellegeket és egy örökké derűs, mosolygó, napsugaras eget varázsol a magyar tanítói sors fölé! Végtelen boldog volnék, ha sikerülne erőinket megfokozni annak a lelkes és értékes hadseregnek az erejével, mely hivatásánál, munkakörénél fogva hozzánk tanítókhoz legközelebb áll: a lelkésztestvérek sokra értékelt jóindulatú támogatásával, hogy kezet kézben tartva, vállt a vállhoz erősítve, eredményesen szolgálhassuk evangélikus egyházunk minden szent ügyét, melyre kölcsönösen elhivattunk Krisztus által. Nem áll hivatása magaslatán az, aki ma, ezekben a nehéz időkben ellentéteket szít lelkész és tanító között. Nem lelkész, nem tanító az, aki érdessé teszi az érintkezési felületet. Egy egészen új világban élünk. Új emberek, eszmék, helyzetek, irányok vannak, melyek mind-mind hangosan kiáltják felénk, hogy csak őszinte ösz- szefogással, igaz krisztusi megértő szeretettel tudjuk megtartani azt, amit hitvalló, áldozatkész elődeink vér, élet és vagyon árán megszereztek és nekünk utódoknak átadtak. Lehet, hogy a régi zsinati intézkedések, az egyház régi tana engem, a tanítót, mindenféle csürés és csavarás során más helyre állít lényegileg, De velem, a mai modern evangélikus tanítóval, nem lehet azt elhitetni, hogy én az én evangélikus egyházamnak csak tanítója vagyok. Én szívemnek minden legbensöbb meggyőző
