Evangélikus Népiskola, 1934
1934 / 9. szám - Raffay Sándor: Emlébeszéd Mészáros János és Alexy Lajos felett
239 felfogást, ha a jelölés joga a gyülekezet kezéből egy jelölőbizottságnak a kezébe menne át, hogy így elejét vehetnék a mérhetetlen korteskedésnek és a választási eljárás során észlelt sokféle eldurvulásnak. Nagyon természetes, hogy ez olyan nagymérvű megszükítését jelentené a gyülekezet autonómiájának, hogy zsinati rendelkezés nélkül talán el sem képzelhető. Lehetséges, hogy gyülekezeteink hamarosan beleszoknának az új rendbe, de az is lehetséges, hogy igen nagyon kapálódznának miatta. Bajos dolog — tapasztalat szerint — az embereket olyantól elválasztani, amihez már évszázadok óta hozzánőttek. A legideálisabb eljárás az volna, ha nemcsak a jelölés, hanem a választás jogát is egy hatóságnak a kezébe adhatnók. Csakhogy nálunk ez nem megy olyan könnyen, mint pl. a róm. egyháznál a lel- készi kinevezés. Attól lehet tartani, ha ezen jogokat egy bizottság kezébe adjuk, ugyanazok a bajok fognak jelentkezni, más formában és talán szintén gyógyíthatatlanul. Azután a bizottság permanenciá- ban való tartása is anyagiakban való gyengeségünk miatt szintén elképzelhetetlen. Mert sok tanítóválsztás lehet ám egy esztendőben. Sokszor kellene összeülni ennek a bizottságnak, vagy pedig elodázná a választási eljárást. Ha pedig a jelölés jogát a tanügyi esperesre bíznék, akkor az, bármennyire lelkiismeretesen bírálná el az ügyeket, sokféle gyanúsításnak és szemrehányásnak tehetné ki magát. Nálunk sokkal jobban elágazódik a családi nexus, mint pl. odaát és így könnyebben szeny- nyezhető be valaki ártatlanul is. Ezen aggályokat nem azért szegeztem itten le, mert a jelölő- bizottságnak ellensége vagyok. Sőt! Amikor azonban egy ilyen fontos kérdésben határozni fogunk, akkor necsak az előnyöket vizsggáljuk, hanem mutassunk rá az esetleges kellemetlen következményekre, mert akkor vagy elejtjük, vagy pedig úgy formáljuk azt át, hogy a bekövetkezhető kellemetlenségek és különféle bajok a minimumra redukálhatok legyenek. A magam szerény elgondolása az volna, ha az idén a szabály- rendeletnek végleges letárgyalását még mellőznők és megvárnék az új zsinatot. Ezen idő alatt talán jobban átmenne a tervezetnek egyikmásik kényesebb része a köztudatba, jöhetnének új gondolatok egymás dologra és megtalálhatnék azt a kulcsot, mellyel a jelölés fontos kérdését is úgy intézhetnők, hogy abból csak előny származhatna. Emlékbeszéd, Mészáros János és Alexy Lajos evangélikus tanítók felett tartotta Raffay Sándor dr, püspök Cegléden, 1934. május 31-én. Tisztelt ünneplő Közönség! A ceglédi evangélikus egyház két volt tanítója emlékezetének felújításakor kegyeletes érzéssel nyitok be a múltak lezárt kapóján. Őszintén megvallom, félek megháborítaní és idekényszeríteni a már elpihent és megnyugodott lelkeket. Mert más volt az ő világuk és
