Evangélikus Népiskola, 1934
1934 / 9. szám - Raffay Sándor: Emlébeszéd Mészáros János és Alexy Lajos felett
240 más volt annak embere. Azóta a nagy világégésben összeroüpant a múlt, újjáalakult az élet. Megváltozott a gondolkodás, átértékelődtek az eszmények. Az átértékelést mohón erőszakolják azok, akik a régi ideálokat megérteni és azokhoz felemelkedni nem tudnak. Egy azonban megmaradt a régi értékében: az emberi hivatás komolysága. Az a komolyság, amelyet élet igazol. Az a komolyság, amely az ember kötelességérzetéből elemi erővel tör elő, a végzett munkában, éltető és alkotó hatalommá kristályosodik, az elvégzett munka után pedig eredménnyé és érdemmé finomul. Ezt a hivatásbeli komolyságot átértékelni nem lehet. Ennek örök valutája van, amelyet hiába akarnak bőrzejáték tárgyává alacsonyí- tani azon a zsibvásáron, amelyet mindennapi életnek nevezünk. Az emlékezés e kegyeletes órájában két ember áll előttünk, akiket a hivatástudat komoly mértéke alá állít most a róluk való emlékezés. A mértéket pedig mind a kettő állja és megállja. Mert tanítói hivatását mind a kettő szerette és emberül be is töltötte. Már Jézus is különbséget tett a hivatás betöltésének mikéntjében, mikor a béres és a pásztor között párhuzamot vont. Aki csak a bérért, a puszta kenyérért végzi munkáját, talán megérdemli a megélhetést, de munkájában nincsen lélek, nincs lendület és így aligha lehet áldott gyümölcse is. Pedig csak az odaadó hűség, az önfeledt szeretet és a kitartó kötelességteljesítés együtteséből fonódik a siker koszorúja és szövődik a haladás fonala. A hivatásszeretet olyan mint a napsugár, amely életet kelt mindenütt és olyan mint a harmat, amelynek nyomán minden felüdül. Mészáros János és Alexy Lajos minden munkáján meglátszott a hivatás igaz szeretete. Őket nem az oklevelük, hanem a lelkűk tette tanítókká. Minden dolgukat a hivatástudat komolyságával és a hivatásszeretet vidám derültségével végezték. Ezért volt fáradozásuk termékeny és termékenyítő. Termékeny volt, mert ékes virágai és érett gyümölcsei voltak. Termékenyítő volt, mert épített és vonzott. Az igaz hivatásérzettel végzett munka különben önmagát könnyíti meg. Termékenyítő voltát pedig nemcsak az eredmény igazolja, hanem az a hatás is, amelyet gyakorol. Tudott dolog, hogy a gyermek legelső ideálja mindig a tanítóbácsi és a tanítónőm. Amelyik tanító nem tud ideállá válni, az nem dolgozik hivatásérzéssel. Nekem Mészáros János volt az ideálom és még középiskolás koromban is sokáig a tanítói hivatásról álmodoztam, mert azt tekintettem legszebbnek a földön. S ma is ezt vallom. Tanító is lettem s az vagyok ma is, bár más munkamezőn, mint amelyről gyermekkoromban álmodoztam. A jó tanító azonban nemcsak a gyermekeket neveli, hanem a társadalom lelkivilágát is alakítja. Tudjuk, hogy a népnevelést a reformáció indította meg, mert ha azt akarta, hogy a Szentírás legyen a nép mindennapi olvasmánya, akkor azt a népet előbb az olvasásra és az írásra kellett megtanítania. Nem puszta jelszó, hanem komolyan vallott meggyőződés volt tehát és ma is sarkalatos életigazság az evangélium egyházaiban, hogy az iskola az egyház veteményeskertje. Onnét táplálkozik a jelene, onnét nő ki a jövendője. Ezért igyekezett az egyház minden áldozattal fenntartani iskoláit. Mert az iskolára hozott áldozat a legjobb befektetés. Néhol azon-
