Evangélikus Népiskola, 1934
1934 / 9. szám - Az evangélikus népiskolai tanítás istentiszteleti természete
238 hetnek, nem is gondolhatnak 35 éves korúk előtt arra, hogy családot alapítsanak a bizonytalan helyzet miatt. Cseppet sem vigasztal bennünket az, hogy így van ez minden tisztviselői státuszban. Sőt ez éppen az elszomorító. És ki fogja ezen szomorú állapot katasztrófájáért a felelősséget viselni,, ha majd egy-két évtized múlva a ma még viruló leánysereg mint munkanélküli, mint férjnélküli éhező had az utcára szorul?! Arra kell törekednie minden rendű és rangú tisztviselői osztálynak, hogy a bizonytalanság megszűnjön. Hogy a fenntartó egyház, avagy állam azt, ha kevés is, amit ád, biztosan és véglegesen! adja, hogy azzal a kevéssel az illető számolhasson és családot alapíthasson. Ez nemcsak tanítói, hanem szociális nemzeti probléma és egyházi probléma. Ezen nyugszik nemzetünk és vallásunk boldog, avagy boldogtalan jövője. 70. §. A benne előforduló ,tanítóképző intézeti tanfolyam“ helyett ezt a kifejezést: tanítóképző intézetet. 20. §. így volna átalakítandó: ,,Az egyházközség közgyűlése a jelölés megtörténte előtt énekpróbát rendelhet el.“ Énekpróbára legfeljebb négy tanító hívható meg egy és ugyanazon napra a jelölés napjára, kiknek útiköltségeit az egyházközség megtéríteni tartozik. Ezen költségtérítésről a jelöltek nem mondhatnak le és azt vissza sem téríthetik. \ Az énekpróba feltétele az, hogy a pályázóktól csupán ugyanazon két ének eléneklése és orgonálása kívánható, mely énekek a próbára való meghíváskor már előre közlendők a jelöltekkel.“ Az ilyen kántori próbáknál eddig; szokásban volt sértő, megalázó és vizsgáztató próbaéneklés szigorúan tilos. Próbaprédikál ás megengedve nicsen. Legfeljebb egy írna elolvasása kívánható, amely szintén előre közlendő a jelöltekkel. (Aki már végígélt ilyen kántori próbákat, annak arcába szökik a vér és égnek mered a haja! Hogy így kívánjuk a próbákat, annak igen rövid, velős magyarázata az, hogy a gyülekezet nem lehet arra kiváncsi, vájjon a jelöltek tudják-e azt az éneket, —> mely sokszor helyi dallam és a koráiban talán elő sem fordul —;, hanem kiváncsi lehet arra, melyik jelöltnek van a legkellemesebb, legjobb hangja. Hiszen ez is relativ elbírálás, de ha már kell lennie, hadd legyen bizonyos megszorításokkal. Azt sem lehet tűrni, hogy akárhány éneket adjanak. Nemrégiben hallottam megbotránkozással, hogy egy ilyen próbánál nemcsak a gyülekezet énekeltetett, hanem a lelkész még külön is ,,kért magának“ és hozzá olyan dallamot, mely helyi dallam és amelyik a korái - könyvben elő sem fordul, de elő sem fordulhat. Ha az illető jelöltek két dallamot elénekelnének abból minden megállapítható a szakember számára. A nem szakember pedig akkor sem fog különbséget ismerni, ha az egész korálkönyvet végig éneklik a jelöltek.) Ezek volnának azon megjegyzések, melyeket a tervezeten keresztül lehetne vinn. Most azonban végül még egy igen fontos kérdésről szóljunk néhány szót. T. i. a gyülekezeti jelölésről. A tervezet készítői és igen sokan mások is helyeselnék azt a
