Evangélikus Népiskola, 1934
1934 / 9. szám - Az evangélikus népiskolai tanítás istentiszteleti természete
236 Fizetése a mindenkori állami törvényes javadalom. Az új díj levélben a javadalmat pontosan el kell különíteni tanítói, kántori és levitái javadalomra. Amely összegnek elkülönítése nem lehetséges, ott a szétválaszthatatlan tétel fele részben tanítói, fele részben pedig kántori javadalomként állapítandó meg. A lévitaí szolgálatot is teljesítőknél pedig a szétválaszthatatlan tétel egy- harmada tanítói, egyharmada kántori, egyharmada pedig lévitai já- vadalomként állapítandó meg. Lakás hiányában a törvényes lakbért biztosítja, de csak addig, míg természetbeni lakásról gondoskodik. Biztosítja ezenkívül a 400 négyszögöl kertet, vagy a valorizált kertilletményt. (15. §. utolsó bekezdése változatlan maradna.) 17. §. Ezen pont az állásnak meghirdetéséről szól és kiegészítendő azzal, hogy necsak a Néptanítók Lapja, hanem az „Evangélikus Népiskola“ c. lapban is meghirdetendő. 18 §. i) pontja kiegészítendő volna ezzel: A tanítói oklevél vagy annak hiteles másolata. (Nem lehet ugyanis mindenhová az eredeti oklevelet küldeni, nem is tanácsos.) Elhagyandónak tartjuk a 18. §.. utolsó bekezdését, mely arról kiván tájékoztatást a pályázóktól, jártas-e az illető a gazdálkodásban, van-e leventeoktatói képesítése stb. (Elhagyandónak tartjuk ezt azért is, mert egyrészt az illető pályázó úgyis fel fogja említeni, mindazt, ami előnyére szólhat. De ne kivánjunk olyan képességeket, melyek egy evang. tanítói állásnak betöltésénél csak másodlagos kérdések lehetnek. Hogy valaki jártas-e pl. gazdálkodásban, kevésbbé fontos. Van-e leventeoktatói képesítése, az más hatóságra tartozik, azt keresse más valaki. Sajnos, ma már ott tartunk, hogy sokszor az ilyenek döntik el az arravaló- ságot, holott nekünk elsősorban hithű, hitbuzgó és lelkiismeretes tanítóra van szükségünk, aki azon törje magát, hogyan emelhetné gyülekezete kultűrnivóját, hitéletét, áldozatkészségét. Ma még nem gondoljuk azt, hogy a legtöbb tanítót ma már az iskolán kívül mindenki annyira kiuzsorázza, hogy csak egy igén kicsiny részét a megmaradt energiájának szentelheti főhivatásának és annak a gyülekezetnek, mely pedig alkalmazza és érette áldozatokat hoz. Ne segítsük tehát elő az ilyen paragrafus betoldásokkal azt a lehetőséget, hogy a gyülekezet tulajdonképen nem tanítót, hanem jó gazdát és jó leventeoktatót, stramm katonát választ.) 22. §. Ennek második bekezdésében a „tanfolyam“ szócska ezzel helyettesítendő: tanulmányaikat stb. 25. §. Ezen paragrafus arról szól, hogy a pályázók közül az egyházmegye elnöksége egy bizottság meghallgatása után bárkit, is törölhet fontos egyházi érdekből. Ezt a szakaszt kiegészítendőnek tartanám ezzel: mely bizottságnak hivatalból tagja az egyhm. tanító- egyesület elnöke is. 29. §. Elhagyandónak tartjuk e §. hatodik bekezdését, mely így szól: .,Ha négynél kevesebb jelölhető pályázó van, akkor az egyházközség és az esperes együttesen négynél kevesebb egyént is jelölhet. Ebben az esetben az egyházközség három pályázó esetén két, két pályázó eseten egy, az esperes pedig egy egyént jogosult jelölni.
