Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 2. szám - Ebenspanger János pedagógiai gondolatai
48 „Hienzische Veaschln“-jei közül különösen kiemelem ,,D’ Hoanzln“ c. versét. Ethnographiai cikkei közül ismertebbek: Mythologisches in den Namen unserer Wochentage, Die Hienzen, ein halbverschollener Volksstamm in Ungarn (Münchener Alig. Ztg.), Hienzische Reste der altungarischen Götterlehre. Kiváló érdemei vannak Eben- spangernek a felsőlövői tanintézetek megmagyarosodása körül. Ez- irányu munkálkodásáról behatóan emlékezett meg Knábel Vilmos barátom a néhány évvel ezelőtt a lapunkban Ebenspangerről irt szép cikkében. Lapjában („Népiskola—Volksschule“) állandóan közölt nyelvtani magyarázatokat, különösen olyan részekről, amelyek megnehezítik a németajkúaknak a magyar nyelv és helyesírás megtanulását, szervezett továbbá magyar nyelvi tanfolyamokat, több hazafias szellemű költeményt („Ungarland, mein Vaterland“) és elbeszélést irt, amelyeken mély hazaszeretet és királyhüség lengett át. Stílusában lehetőleg egyszerűségre törekedett, ebben is a pedagógus látszott meg. Ha pedig németül irt, akkor kevésbbé az egyszerűség volt a célja, hanem valóban szép, nem közönséges, sőt választékos volt az irálya. Erre vonatkozólag különösen jellemző a németül megírt „Geschichte der Oberschützener evang. Schulanstalten“ c. könyve (magyarul is megjelent), amely munka a legsikerültebb iskolatörténetek, a legjobb monográfiák közé tartozik. Különben is mint szerkesztő, továbbá szorgalma, munkabírása páratlan volt. Szervezni adminisztrálni kitünően tudott, ezért volt hosszú ideig a tanintézetek helyettes igazgatója. Ebenspanger a „Himnuszt“ és a „Szózatot“ is lefordította németre és magvar szellemben írt kitűnő német olvasókönyvei egyéb tankönyvei mellett kedvelt könyvek voltak hazánk iskoláiban, sőt a maga nemében őttörők ebben a korban. Mint kitűnő földrajzíró, aki „Vasvármegye területének lejtősödéséről“ is irt tanulmányt, megírta magyarul és németül Vasvármegye földrajzi tankönyvét; irt ezenkívül történeti tankönyvet, ált. földrajzi tankönyvet, megirta a reformáció történetét, több oedagógóiai tanulmányt, úgy a saját lapjaiba („Népiskola—Volksschule“, „Ungarische Volksschule“), mint más hazai és külföldi folyóiratokba. Kehrről, Commeniusról, Fröbel- ről s a közoktatás fejlődéséről irt neveléstörténeti tanulmányai mellett különösen sok módszeri értekezés jellemzi irodalmi működését. Lássuk most már elveit. Különösen módszertani dolgozataiban! Nagy előnye volt a lövői tanítóképzőnek, hogy Ebenspanger vezette a gyakorlati tanításokat. A növendékek az ő felügyelete alatt végezték tanítási kísérleteiket. S itt volt igazán elemében. A legkiválóbb didakta, amilyen ritkítja párját s mennyire értett lehajolni a gyermeki lélekhez. A kifejtő tanításmód mestere bontakozott ki előttünk s nem volt nagyobb élvezet, mint mikor ő vette át a tanítást a gyakorló növendéktől. Az igazi egyéniségnek párját hiába keressük. Ebenspanger csak egy van, ahogy Kaoi Gyula is csak egy volt. A munkaiskola sok elvét már megtaláljuk nála, így különösen — amire Knábel Vilmos is rámutat — a földrajztanítás terén. A fövényből készült környék kiformálása s ennek átvitele a táblára krétával tökéletesen meg volt honosítva a Uvői iskolában. Ámde nézzük mindenekelőtt a vallásoktatást! Van-e értelme a Mindenségnek avagy véletlen fejlődési pro-
